Drága Olvasóim! Először is külön köszönöm mindazoknak, akik nem adták fel, netán még fel is iratkoztak értesítésre újabb blogbejegyzés esetén. Hiába, lassan őrölnek a Jóisten malmai, de jelentem, ITT VAGYOK, hálásan a hűségetekért.

Sokáig nem jelentkeztem, mert vagy nem volt mit írni, vagy a körülmények nem voltak ideálisak egy méltó bejegyzéshez. A minőségből pedig nem engedek.

Lássuk hát, mi is történt az elmúlt pár évben!

Imrével a kapcsolatunk gyakorlatilag kifutotta magát. Időről-időre van azért némi fellángolás, de már korántsem olyan hévvel, mint annak idején – úgy pedig MINEK? Azt hiszem, engem jelentősen lehűtött vele kapcsolatban a sok negatív élmény, a rossz emlékek, melyek lassú méregként mételyezték meg a Lelkem az évek során. Én pedig úgy működöm, hogy a lelki kapcsot ért csorba rányomja a bélyegét a testi vágyakra is – gyakorlatilag befagyasztva azokat.

Az ok, amiért ismét itt vagyok, nem más, mint CSABI – a „Villámcsapás” című bejegyzésem főhőse. Igen, Ő…

Elképesztő. Most néztem, hogy 2016-ban, szinte pontosan 4 éve bukkant fel újból az Életemben. Akkor napokig flörtöltünk on-line, sőt, később ez már szex-chatbe csapott át. Imádtam! Körülbelül egy hétig tartott ez a dolog… Egyik nap röviden és tömören közölte (chatben), hogy nem helyes ez az egész, nem is érti, hogy én mit várok (nem mintha én kezdeményeztem volna ezt a témát), ő már nős ember, családapa, hagyjuk abba az írogatást. Oké. Akárcsak Imrével, vele is maximálisan korrekt voltam. Ha kijelölt egy határt, akkor ott a határ és kész, nem lépjük át. Rossz érzés volt, de el kellett fogadnom – többé nem jelentkezett. Egy darabig…

Két egész évig. Aztán 2018-ban, amikor külföldi kiküldetésen volt, posztolt valami képet a Facebook-ra, amit kommentáltam. Már nem is tudom, mit írtam, valami teljesen semleges, minden hátsó szándék nélküli pár sort arról, milyen szép helyen van és, hogy én is eljutok egyszer oda. Alig pár másodperccel később Messengeren írt vissza. Nem tudtam nem észrevenni a platform-váltást – és felfogni annak jelentőségét. Természetesen nagyon örültem, de illedelmes, visszafogott maradtam. Aztán írt valami félig viccesnek szánt megjegyzést a fenekemről, majd gyorsan hozzátette, hogy már úgysem emlékszik rá. Na, több se kellett nekem! Készültek rólam nem sokkal korábban profi, erotikus képek. Az egyiken a popsim látható. Elküldtem neki. A válasz nem sokáig váratott magára: „Ez most komoly??” Nevető fejeket küldtem és – mivel nem volt egyértelmű, hogy ez most pozitív vagy negatív fogadtatás-e – annyit írtam csak, hogy „Csupán felfrissítettem az emlékeidet – ha voltak egyáltalán a popsimról.” Ekkor átszakadt nála a gát. Nem győzte dicsérni a fotót, kérdezte, van-e még, esetleg kérhet-e. Apránként átküldtem pár szép darabot abból a sorozatból, ő pedig mindegyik után megírta, mi mindent csinálna velem, ha most együtt lennénk. Kora este kezdtünk chatelni és éjszakába nyúlóan izgattuk egymást. A következő napok erről szóltak. Mikor hazafelé tartott a kollégáival és együtt várták a repülőt, akkor is nekem írogatott. Igen élénken emlékszem rá, mikor azt üzente: „Olyan közel érezlek! Mintha nem is létezne a több ezer kilométernyi távolság…” És itt volt. Megint a régi, két évvel korábban belém sajduló érzés – a pillangók a gyomromban, amikor duplája a pulzusom az amúgy normálisnak, amikor bármit teszek, bármilyen feladatot végzek, bárkivel is kommunikálok, intézek ügyeket, minden második gondolatom felé kanyarodik, Ő az, aki mintha beszivárogna szépen lassan, folyamatosan a fejembe, a szívembe, a sejtjeimbe. Mikor kezdett ez valami nagyon izgalmas, szép dologgá formálódni, Csabinak ismét feltámadt a lelkiismerete és leengedte a sorompót. Olyan nagyon nem lepett meg a dolog (viszonylag fejlett már az emberismeretem), mégis bántott. Nem jelentkeztem többet.

Egészen tavaly nyárig. Ezúttal direkt szaktanácsért kerestem meg és teljesen semleges, hivatalos hangon beszélgettem vele telefonon – ezúttal is Ő volt a kezdeményező fél. Időközben kiadott egy könyvet és érdeklődött, kérek-e belőle egy tiszteletpéldányt. Természetes, nagy örömmel vettem a lehetőséget. Hiszen az életútját írta meg, ami nagyon is érdekelt. Sokat tudtam róla, lévén, fiatalon egyazon társaságba tartoztunk és sokat beszélgettünk, de azért nem mindent. Kifejezetten örültem hát a felajánlásnak. Személyesen akarta átadni. Az irodájába mentema könyvért, a város másik felébe. Nyár volt, szexi ruha volt rajtam. Csengettem a kapun és a torkomban dobogott a szívem. Fura volt és nagyon izgalmas a szitu. Berregett a mágneszár és beléptem… Aztán a házon belül megláttam Őt. A fiúból, akit ismertem, FÉRFI lett. Jóképű, szexi, érzéki kisugárzású. Fülig ért a szánk, az övé és az enyém is. Kissé zavarban voltunk, de édesen. A hangja ugyanaz volt, mint régen, akárcsak a nevetése. És ez annyira jó érzés volt! Leültünk a bőr kanapéra, nagyon közel egymáshoz. Beszéltünk mindenről, hogy teljen az idő, de egyértelmű volt, hogy mi jár a fejünkben. Csabi nem is teketóriázott sokáig – elkapta a derekam és hosszan, alaposan (hogy Rejtő Jenőt idézzem) megcsókolt. Kész! „Villlámcsapás”, hogy legutóbbi posztomra utaljak. EZ, pontosan ez volt az, amire ifjúkorunk óta annyira vágytunk! Annyira hangosan nyögtem, olyan vehemensen lihegtem az évtizedeken át visszafojtott szenvedély kitörése miatt, mintha már az orgazmus kapujában lettem volna. Levetkőztettük, fogdostuk, markolásztuk, csókoltuk, nyaltuk, haraptuk egymást teljesen megfeledkezve magunkról. Mintha ezer évet akartunk volna ott helyben bepótolni, azonnal. Még ma is előttem van, ahogy négykézláb pucsítok neki, hátranézek a szemébe és élvezem, ahogy hátulról kefél! Többek között. Fantasztikus délután volt… Ekkor kezdődött a viszonyunk. Búcsúzóul kaptam egy példányt a könyvéből, amit dedikált. Nagyon személyes üzenettel, amit csak mi ketten értünk. Felejthetetlen volt.

Ezúttal nem volt visszakozás. Innentől kezdve rendszeresen találkozgattunk. Természetesen Zoli tudtával és nagy örömére, hiszen ismét volt muníció, méghozzá igen erőteljes érzésekkel, vágyakkal teli. Csabi nagyon szereti a szerepjátékokat, akárcsak én. Volt, hogy biológia tanárként kellett mennem hozzá, a diákhoz korrepetálni, máskor pedig ő volt a főnök egy állásinterjún, akihez én titkárnőnek jelentkeztem. Egyik alkalom szexibb volt mint a másik! Ráadásul volt, amiről hangfelvétel is készült. Ezeket otthon minden alkalommal lejátszottam este Zolinak, diadalittasan, kielégülten kikacagva Őt, hogy hallgassa csak meg, újra és újra, mekkorákat élveztem aznap IS egy másik Férfitól. Zoli teljesen kész volt. IMÁDTA ezeket a felvételeket! Természetesen minden alkalommal le is töröltem őket, hiszen alap a diszkréció. De előtte eszméletlenül jó érzés volt újból átélni azt a frenetikus GYÖNYÖRT, amihez újdonsült Szeretőm juttatott. Zolit hihetetlenül izgatta, mindig többször is lejátszotta a hangfájlokat, mielőtt töröltem őket. Közben nevettem rajta hangosan és húztam: „Hallod ezt, buzika? Hallod? Hogy egy Igazi Férfi mekkora orgazmusokat csalt elő a feleségedből? Mit szólsz? Milyen érzés, mi? Hogy ezekhez sem volt semmi közöd?” Az újdonsült harmadik szereplőnek hála, Zoli is akkorákat élvezett, mint egy ház. A kettesben töltött, közös cuckold esték után (melyeknek akkor Csabi személyesen még nem volt része) mindig kielégülten, összebújva aludtunk el. Bennünket is (ismét) még közelebb hozott egymáshoz.

Aztán egy este, kb. négy nappal a következő, tervezett randevú előtt Csabi lelkiismerete ismét megszólalt, ám ezúttal nem is hagyta magát elnyomni. Rövid, velős üzenetben tudatta velem, hogy abba kell hagynunk ezt a dolgot, mert nem helyes… Így, minden átmenet nélkül. Az a durva, hogy az ezt megelőző találkozásunk érzelmesebbre sikeredett a korábbiaknál. Valahogy nagyon úgy éreztem, hogy igen közel kerültünk egymáshoz. Vélhetően Ő is, ezért megszólalhatott benne egy vészcsengő, hogy még idejében leállítsa. Szokás szerint tiszteletben tartottam a döntését, bár addigra már eljutottunk arra a szintre, hogy bizony szívbe markolóan hatott rám az elhatározása. Nagyon elszomorított mindkettőnket, hiszen Zoli vérbeli cuckold, rendkívül élvezte az elmúlt heteket. Én pedig… Kötődni kezdtem Csabához.

2020. július végéig kellett várni a következő beszélgetésünkig.

Elképesztő dolog történt a minap. Igen, még mindig szeretem Imrét és Zolit, a férjemet is. Csodásan működik ez a mi kis háromszögünk, mintha több-férjűség volna. Bár megjegyzem, nekem mindig Zoli lesz Az Igazi. Pár napja azonban olyasmi történt, amire álmomban sem számítottam volna...

Már reggel, a munkahelyemre menet azon gondolkodtam, vajon jó-e ez így nekem, hogy ennyire odavagyok Imréért? Jó az, hogy ennyire kínlódom, ha nincs velem, hogy kitölti a gondolataim és elepedek a puszta jelenlétének élvezetéért? Hát még a csak nekem szánt nézéséért, érintéséért, hogy a szexet ne is emlegessem, ugye. Azért erősödött fel bennem ez az érzés (az utóbbi időben tapasztalt enyhe hanyatlást követően), mert Imre - munkaügyben - egy hónapra Németországba utazott, így a hiánya felerősítette a kellemes emlékek fényét.

Tevékeny, szorgalmas napom volt, a főnököm örülhetett. Igen expeditív voltam. Délelőtt 11 óra magasságában eszembe jutott, hogy egy régi ismerősömnek megígértem, hogy felhívom. Nem akartam megbízhatatlannak tűnni, így kimentem az irodából és a közeli parkból felhívtam az illetőt. Gondoltam, gyorsan letudom a dolgot, aztán húzok vissza dolgozni. Aztán meghallottam a hangját. Emlékezett rám a srác. És én is. Kb. 20 éve annak, hogy ugyanabba a baráti körbe tartoztunk, mindig együtt bandáztunk - és én az ő legjobb haverjának voltam a barátnője. Csak közben... Közben megmagyarázhatatlan, iszonyú erős vonzalmat éreztünk egymás iránt. Ő sem mondta nekem ezt meg soha és én sem neki. Most viszont, egy kötelességtudatból indított hívás zárszava előtt odavetette: "Azért... Én régen csíptelek ám Téged nagyon! Csak hát... Ott volt Attila, így nem fértem hozzád." Kész. Ez az egyetlen mondat katalizátorként működött és egycsapásra visszahozott, feltépett, feltámasztott MINDENT!!! Az összes pillanat, óra, napok és hetek kínzóan sóvárgó érzéseinek emléke tört elő belőlem. Pár szót beszéltünk erről, visszamentem az irodába és próbáltam dolgozni. Nem ment. Képtelen voltam a munkámra koncentrálni. Onnantól kezdve nem létezett más a számomra, csak Csabi. Csak Ő... A kollégám és a kolléganőm elmentek hamarabb (péntek volt), én bent maradtam egyedül, mert még adós voltam egy feladattal, de csak bámultam az üres monitort és már csak a fizikai testem volt ott. Nem értettem, miért, de kitört belőlem a zokogás. Hangos, keserves, szívet tépő zokogás. Senki és semmi másra nem bírtam gondolni, csak arra, hogy MIÉRT?! BASSZUS, MIÉRT KELLETT ENNEK ÍGY LENNIE?! Hogy én hozzámentem ennek a csodálatos, kedves, szeretetre méltó srácnak a legjobb haverjához, aki egy faszkalap volt és tönkretett (nem Zoli, hanem az ex-férjem), ahelyett, hogy akkor összejöttem volna Csabival, aki TUDOM, hogy sokkal jobb lett volna hozzám?! MIÉRT NEM BÍRTA AKKOR KINYÖGNI, hogy ez végig kölcsönös volt?????? Miért, miért, miért??? Hiszen én ÉREZTEM! Annyira éreztem, hogy KÖLCSÖNÖS! Dühös voltam. Dühös, csalódott és... Furcsa módon hirtelen elhagyatottnak, magányosnak és becsapottnak éreztem magam. És onnantól kezdve egész hétvégén nem találtam a helyem. Ezt meg is írtam Csabinak. Ő pedig - VISSZAÍRT. Azt írta, "szeretné azt hinni", hogy az akkori "korrekt" és lojális viselkedésünk helyes volt és biztos "így kellett lennie". Na igen... Én is így szoktam gondolkodni. Hogy mindig okkal történnek (vagy épp nem történnek meg!) a dolgok az Élet nagy játszmájában, így erre is kell lennie magyarázatnak. De akkor miért, honnan jött elő ez az évtizedeken át elfojtott - elnyomott SZERELEM? És mi az, hogy ez a dolog KÖLCSÖNÖS? De most tényleg, mit kezdjek én ezzel?

A hétvégém ennek jegyében telt. Hol pityeregtem, hol idiótán vigyorogtam, látszólag minden ok nélkül, mint valami félkegyelmű, de normálisnak viszonylag ritkán tűntem. Igen, ijesztően passzoltak a tüneteim a Szerelem néven aposztrofált jelenséghez... 

Aztán eljött az újabb hétfő (megmentőm!!!). Visszatértem a melóba, otthon vártak rám az iskolai gondok, a háztartás és egy felettébb izgalmas, extrém szexi házasság mindennapjai, éjjelei. (Na igen, azok az éjszakák... ;-)) Csabi egy időre eltűnt a gondolataimból. Hurrá! Gondolhatná az ember. Csakhogy az Élet, a Sors, Isten furfangos játékmester. Ma jelezte a telefonom, hogy Csabi csatlakozott az egyik csevegő alkalmazáshoz, amit magam is használok. Mikor feldobta a nevét a kütyüm, rá is írtam. Mondván, hogy csak üdvözölni szerettem volna ezen a platformon. Azzal abba is hagytam volna a dolgot, de küldött egy mókás matricát, hogy írjak neki. Matrica matricát, szó szót követett, s kisvártatva azon kaptuk magunkat, hogy flörtölünk. Igen intenzíven. Ez ugyanis valójában nem flört volt, hanem apróbb és bátrabb vallomások fel-feltörése, egymással való megosztása. A flört az általában csak flört, mindenki teszi ahova akarja. De ez... Ennek TARTALMA volt. A legbugyutább, legegyszerűbb matricácska is szerelmi vallomással ért fel. Nem bírtam betelni VELE. Rendesen beleszédültem minden szavába.

Zolival kőkemény S/M - cuckold kombó estére készültünk ma, így meg is írtam neki, hogy alig várom, hogy hazaérjen, olyan munícióm van, hogy el sem fogja hinni. :-) (Na igen, azért ez így is működik közöttünk. :-)) Elképesztően felszabadító érzés volt épp NEKI, a férjemnek elmondani ezt az egész sztorit. Az érzéseimen nem volt mit magyarázni, azt mondta, messziről lerí rólam, hogy SZERELMES VAGYOK. De nem ez a durva. Zoli azt mondta, hogy még Imrével, a legrózsaszínűbb időszakunkban sem látta az arcomon, a kisugárzásomon azt, amit MOST. Töltött egy-egy rövidet, levetkőzött és órákig beszélgettünk erről.

Vajon hová vezet ez? Érzem, hogy én irányítok. Hogy én vagyok az erősebb és, hogy MINDEN RAJTAM MÚLIK. Történjék BÁRMI, vezessen ez a dolog bárhová, avagy haljon hamvába - az miattam lesz. Az én szexuális hatalmam ÓRIÁSI FELELŐSSÉG, egyáltalán nem játékszer és nagyon komolyan kell venni. Úgy érzem, mintha az Ördög hívott volna táncba. Eszemben sincs családokat szétrobbantani, boldogtalanságot okozni bárkinek. Nem szeretném végignézni a tipródását, az őrlődését, a szenvedését MIATTAM. Kérdés, hogy ez elkerülhető-e egyáltalán? Hiszen semmi sem véletlen. Semmi. Az a telefonhívás, érzem, tudom, valami nagyon nagy változást hozott az életembe. De mit?? Most még talán nem is olyan nehéz megállni, akár visszafordulni ezen az úton. Még nem találkoztunk személyesen. (Na igen, akkor már nem valószínű, hogy megálljt tudnék parancsolni a vágyaimnak.) Talán ha most elhatározom, hogy nem jelentkezem többé, akkor... Akkor nem lesz BAJ. 

Drága Olvasók! Én is ugyanolyan kíváncsian várom a folytatást, mint Ti! Imre hétfőn tér vissza külföldről. Vajon az átmenetileg pislákoló őrláng újra fellobban? (Tényleg, nem is említettem, hogy az elutazása előtt még a szakítás gondolata is felmerült közöttünk, csak aztán történt valami, ami újból összehozott bennünket.) Mi lesz most? Akármi is történik, én itt leszek. És meg fogom írni. Mert ki kell írnom magamból...

Drága Olvasóim!

Hosszú, túl hosszú ideig kellett nélkülöznöm Imre közvetlen társaságát az utóbbi időben. A minap végre megtört a jég, nagy nehezen csak össze tudtunk hozni egy pazar légyottot. Zolikámat természetesen ki nem hagytam volna ebből, hiszen ez alapvetően a kettőnk közös játéka. A történteket ugyanúgy írom le, mint a fantázia novelláimat - úgy vettem észre, az sokaknak bejött. ;) Jó szórakozást az IGAZI sztorihoz is!

Zoli nagy izgalommal készül a fogadásomra. A hétvégére megoldotta, hogy kettesben legyünk. Péntek van, ő mára szabit vett ki a kedvemért. Kitakarított, meglepetés vacsit főzött és most várja, hogy hazaérjek a munkából.

Mi van már?! Itt kellene lennie... Gondolja magában. Percenként néz az órára és egyre szűkebb a gyomra. Már épp felmarkolná a dzsekijét, hogy a keresésemre induljon, mikor kattan a zár és belépek az ajtón. Bár óriási kő esik le kedves férjem mellkasáról, szíve egyszerre mégis hevesen kezd verni. Egyszerre jön ki rajta az egész nap összes izgatottsága.

- Na végre! Hol voltál, mi tartott ennyi ideig?

- Ugyan már, szívem... Egyébként meg SZIA.

- Hhhh, jó, persze, szia... Idáig dolgoztál?! Úgy volt, hogy ma sietsz haza. Mindent elintéztem, úgy vártalak már, nézz csak körül! Várj, add a kabátod. Így. Ide szépen beakasztjuk.

Körülnézek és rögtön feltűnik a tisztaság ragyogása, a rend és a finom ételillatot már kint is éreztem. Mmm, pompás! Ki így, ki úgy ajándékoz ma. Mosolyogva, szinte dorombolva bújok kedvesemhez, aki először magához szorít, simogat, puszilgat, majd VÉGRE észreveszi. Először csak a nyakam szaglássza meg. Bizony! Ez Imikém illata. Eltart magától, félrefordítja a fejét és most már a szemem, arcom ragyogását fürkészi avatott szakértelemmel. Leesik neki!

- Hééé, Kicsim! Téged ma megbasztak!

Kitör belőlem a kacagás.

- De meg ám! És hoztam ajándékot is, Imre küldi sok szeretettel. Ja, mellesleg "kellemesen nedves" hétvégét kíván nekünk. Szóval, mi a vacsora?

- Mmm, ez nagyon izgalmasan hangzik, mesélj!

- Később - keményen csattan a hangom. - Most levetkőztetsz.

Ért a hangnem váltásból. Nagyot nyel és most már még jobban felizgulva várja a folytatást. Rávágja:

- Igenis ÚRNŐM!

Zoli lehámozza rólam a ruháimat. Először a csinos blézert, majd a szoknyát. Mikor letolja rólam, hangosan felnyög - bizony! AZ a spéci harisnya van rajtam, ami puncinál és popsinál, a fenekem és a hasam között kör alakban nyitott. Bugyi nincs rajtam. Biztosra mentem. Már reggel tudtam, hogy lesz ami lesz, én ma megdugatom magam Imrével. Zoli megbabonázva, szinte hipnotizálva fúrja orrát, arcát, száját szabadon hagyott puncimba, amiből még mindig Imi spermája csurog, saját kéjnedveimmel keveredve. Nem hagyom, hogy lefetyelje, térdemmel odébb lököm.

- Azonnal vetkőztess tovább!! - rivallok rá, ő pedig reszkető kézzel engedelmeskedik.

Hmm... Jó érzés nézni, ahogy ez a kisportolt testű, jóképű, erős és intelligens férfi a lábaim előtt hever, ilyen szinten kiszolgáltatva minden kényemnek, kedvemnek. Van ebben valami elképesztően szexi. Mint egy megszelídített harci tigris, amely a tenyeremből eszik.

Mikor már teljesen meztelen vagyok, kecsesen odasétálok az étkezőasztalhoz ami lenyűgözően pazarul van megterítve. Gondolatban elismeréssel adózom csodálatos férjemnek, de persze ebből ő jelenleg semmit sem láthat - kívülről úgy fest, semmit sem vettem észre az ő nagy igyekezetéből.

Az asztal körül az Ikeában vásárolt, teljesen átlátszó plexi székek állnak. Kihúzza nekem az asztalfő helyén lévőt, majd alám tolja. Élvezem, ahogy a tiszta, síkos műanyag hűvöse a csupasz, nedves puncimhoz ér. Megengedem neki, hogy alámásszon, de csak ha előtte levetkőzik ő is. Meztelensége az ő "egyenruhája". Villámgyorsan kapkod le magáról mindent és bekúszik a szék alá. Ösztönösen szétterpesztem a lábam és játszani kezdek magammal. Alulról, premier plánban nézheti végig, ahogy feldugom magamnak az ujjam, miközben Imre nevét ismételgetem és azt ecsetelem, milyen finom volt ma délután, ahogy ki-bejárt az a nagy és vastag farka a puncimban. Arcán a kínzó gyönyör kifejeződése, sebesen veri a farkát. Ha nem lenne ott az a vékony, teljesen átlátszó műanyagréteg, közvetlen az arcába csöpögne szeretőm finom gecije és imádott feleségének csodálatos puncileve. De ott van... Mikor már azt gondolná, hogy mindjárt elélvezek, ráförmedek.

- Hé! Hol a vacsorám?! Hát így kell fogadni a munkából fáradtan hazatérő Úrnődet, mi?? ÉHES VAGYOK! Gyerünk!

Zoli szinte fejvesztve tápászkodik ki és ugrik fel, hogy azonnal ismét szolgálatomra álljon. Alapvetően kitűnő házigazda - ha épp nem terelik el ennyire durván a figyelmét. :-) Már rohanna is a konyhába, de megtorpan és a közeli komódra készített rövid italos tálcák mellé ugrik.

- Gazdám, aperitifet, mit adhatok?

Unottan könyökölve bámulom a kínálatot, végül a legdrágább, legféltettebb bodzapálinkáját választom. Boldogan tölt nekem, térden állva nyújtja át. Nekem sincs kőből a szívem, engedem, hogy koccintson velem. Összekacsintunk, lehajtjuk, jöhet a vacsora. Mindent felszolgál, majd az asztal mellé, a földre készített etetőtálba szed magának némi ételt az engedélyemmel. Négykézlábra ereszkedik és velem együtt ő is vacsorázik. A hangulat emelkedik. Az étel fenomenális, kedvesem ezúttal is kitett magáért. Egy gondolat szöget üt a fejembe.

- Hmm. Tudod, mi tetszene, Drágám?

- Mi, Úrnőm? Ó, köszönöm, hogy így szólítottál!

- Na igen... Arra gondoltam, szívesen venném, ha ez a sok finomság egy másik finomságon, nevezetesen egy szuperszexi csajon lenne megterítve, akiről te a puszta kezeddel és száddal nyalod, rágod le az összes kaját.

Elnevetem magam, ahogy látom férjemet összerándulni a hallottaktól. Azonnal el kell szorítania magának a makkja alatt, nehogy spontán elélvezzen a gondolatra. Gonoszul folytatom eszmefuttatásomat.

- Szinte látom magam előtt, ahogy a lánynak a nyalogatás folyományaként előbukkannak a gyönyörű, hegyes, feszes mellei, a tocsogó puncija. Te meg csak folytatod a gyötrését lassan, élvezettel... Ő egyre nagyobbakat nyög, zihál, sóhajtozik, de tudja jól, hogy nem ficánkolhat, hiszen akkor lepotyogna ez a sok drága étel a szépséges testéről és ezt, ugyebár, nem engedheti meg magának egy rabszolganő. Még akkor sem, ha te már a mellbimbóival játszadozol, vagy teszem azt a zamatos kis puncijában turkálsz. Igaz? - kérdem kedélyes, csevegő hangon és kikanalazom a desszertem maradékát. Zoli kész van, a pulzusszámát elképzelni sem tudom, non-stop az ejakuláció határán van, minden sejtje pattanásig feszült, kilövellésre kész. Halkan felnyüszít. Mmm, szeretem ezt a hangot. Folytatom hát a kínzást.

- Na persze, ilyesmi sosem történne veled - mert rád aztán senki sem kíváncsi. Egy nőnek sem kellenél. Ugye tudod?

- Igen Úrnőm... De TE! Te még nekik is kellesz! A nőkből is közel olyan hatást váltasz ki, mint a férfiakból!

Váratlanul témát váltok.

- Képzeld, ma pezsgőztünk a Kedvesemmel! Megkaptuk Levitől a kedvenc kis szobácskánkat a panzióban és mivel tudta, hogy évfordulónk van, pezsit készített be nekünk és epret. Megegyeztünk, hogy én vezetek visszafelé, úgyhogy ő itta a pezsgőt, enyém lett az eper. Bár az epret egymás szájából ettük felváltva, vicces volt. A pezsgőt pedig a melleimről és a cipőmből, meg a lábujjaimról itta.

- Ááááááhhh!! - Zoli veri, veri a farkát, ám egyre gyakrabban kell elszorítania, ha nem akarja elrontani az esténket.

Felállok a székről és némi meglepettséget, zavart mímelve az ülésre mutatok, ahol két szerelmes buja nedveinek finom foltja csillog.

- Ahh, nézzenek oda! Gyerünk, tisztítsd le a széket azonnal!

Zoli odapattan és mohón nyalja, szopogatja, lefetyeli azt a keveset amit még ki tudtam préselni magamból és nem a szexi harisnyám oldalán folyt le hazafelé. Elégedetten elmosolyodom. Átsétálok a fehér bőrkanapénkra és hanyatt fekszem rajta. Egyik lábam felteszem a háttámlára és kihívón nézek rá.

- Na, mit kap a jó kiskutyus, ha jól végezte dolgát?

Szolgám odarohan, már amennyire négykézláb a sietség kivitelezhető, s mohón nyalni, szopni kezdi a puncimat. Nagyokat szippant a vegyes illatokból, ajándékként él meg minden egyes cseppet. Én pedig elindítok egy hangfelvételt a diktafonomról... Zoli egy pillanatra abbahagyja, megfeszül. A felvételen csókolózás hangját hallani. Nyögéseket, zihálást. Aztán az én hangomat, ahogy ezt mondom: "Óóóóhh, Imi, Drága, ezt sokkal, de sokkal jobban csinálod, mint Zoli!!" Férjem eszméletlenül beindul ettől a mondattól, egyre izgatottabban nyal. Végighallgatja a mai kefélésünket Imrével. Igen, először keféltünk, basztunk egy nagyot. Másfél hónapja nem voltunk együtt, borzasztóan hiányoztunk már egymásnak, úgyhogy ma egymásnak estünk forrón, gátlások nélkül, vadul, keményen. Most épp azt a részt hallgatja, mikor Imre egyik kezének középső ujja a popsimban, másik a puncimban járt s közben lefetyelte a puncimat. Egyszercsak felnézett és így szólt: "Mondd, hogy Zoli ilyet nem csinál neked!" Zoli rám néz, az én szám pedig gonoszkás vigyorra húzódik. Nem szükséges elmesélnem, mit válaszoltam, hallhatja a felvételen: "De nem ám! ILYET nem! Te, Te vagy a legjobb, Édes!" Zoli eddig bírta. Benyálazza makkját, két ujjával széthúzza a puncim és belém rakja a farkát. Felüvöltök a kéjtől. Eddigre már mindketten a végletekig felizgultunk, érezzük mindketten az orgazmus közeledtét, viharos gyorsasággal. Egyszerre élvezünk el, arra a részre, mikor meghalljuk a ma délutáni első, közös élvezésünket Imrével. Zoli hörögve telefröcsköl, én hangosan sikítva vonaglok alatta.

Noha ma csak kétszer ketten voltunk együtt a fiúkkal, otthonunkban Imrénk így is részese lehetett a közös esténknek. Ha máshogy nem is, legalább a szexi hangjával. :-)

Zoli maga sem tudja, hogyan is áll az előtte álló estéhez. Borzasztóan izgatott, hiszen először látjuk vendégül Imrét a saját otthonunkban. Zoli, mint házigazda is, de elsősorban mint férj szeretné minél inkább megmutatni, hogy itt azért ő a domináns hím. A játék nyilván játék, a cuckold az igazi cél ma este, de azért... Nem baj, ha tudja, hol is van a valódi helye. Zoltánom a legjobb öltönyét ölti magára, szexi arcvíz finom illat nyomát hagyja maga után, mikor elsétál mellettem. Beindulok! Jóleső érzéssel csapok kedvenc férjem ingerlő hátsójára. Csak egy félmosolyra futja tőle az izgalom miatt, inkább az órát lesi. Imre szerencsére pontos ember. Kinézünk az ablakon.

A szép Lexus épp ekkor parkol le a házunk előtt, az én kis Micrám mellé. Elégedetten látjuk, hogy házibarátunk is kicsípte magát, mikor kiszáll a kocsiból. Beriaszt, elegáns tigris léptekkel jön a kapucsengőig, majd beleköszön. Ő is izgul. Nagyon. Legalább az én hangom szóljon bele... Zoli az. "Szia Imi! Gyere, nyitom." Kedvesen válaszol: "Köszi, szia Zoli!" Az ajtóban a házigazda mosolyogva fogadja vendégünket, már messziről nyújtja a kezét. Kedvesen, tisztelettel, jól-rosszul leplezett izgalommal üdvözlik egymást a fiúk, megbeszélik, milyen útja volt a vendégünknek, könnyen idetalált-e, stb... A lakásba belépve isteni pogácsa illat terjeng. Egy pillanat alatt tudatosul Imrében, hogy ez egy szerelmes pár meghitt kis fészke. És milyen szép fészke! Férjem előzékenyen próbálja átlendíteni Imit kezdeti zavarán. Körbevezeti a kellemes, ízlésesen berendezett kis házban. Mire nagyjából körbeérnek, én kijövök a fürdőszobából. Szeretőmnek bizony lélegzete is kihagy, mikor meglát. Göndör, hosszú hajam szabadon omlik a vállamra, sminkem a szokottnál valamivel erősebb, szexi, de nem közönséges. A ruhám... Hát attól kikészül. Csillogó fehér (Imre a fehér ruhát szereti), spagetti pántos, vízesés nyakú és testre simuló, combtőig felsliccelve. Melltartó nincs rajtam, a mellbimbóim szinte átfúrják a vékony anyagot. Testszínű tűsarkú szandál dukál a szetthez. Két kedvenc pasim megbabonázva néz végig rajtam. "Á, szia Édes! " - kuncogok és könnyed csókot nyomok Imrém ajkára. Kissé férjecskémhez bújok és markáns arcélét cirógatva emlékeztetem rá, hogy tölthetne nekünk valami italt, mint jó házigazda. Azzal átkaroljuk egymást Imivel és leülünk egymás mellé a fehér bőrkanapéra, leadjuk a rendelést és hamarosan együtt koccintunk az előttünk álló S/Ményekre. ;)

Zolit meglepi, hogy Szerelmem ennyire bátor. Ő az, aki magához ragadja a kezdeményezést. Rám mosolyog, megpaskolja a combját, így jelzi, hogy üljek csak nyugodtan az ölébe. Így vele sokkal meghittebb helyzetbe kerülök, Zoli pedig... Magára lett hagyva az asztal túloldalán.

Szó szót követ és végre rátérünk a lényegre. Megbeszéljük, miért vagyunk itt és közben mindhárman egyre jobban felizgulunk. Tisztázzuk, hogy most Zoli gyakorlatilag a szex rabszolgánk lesz az est folyamán és mindenki megerősíti, hogy ez így rendben van, ezt akarjuk. Szeretőm intim mozdulatokkal simogatja a ruha által szabadon hagyott hátam, másik kezével a combom. Mikor én beszélek, a vállamat, karomat csókolgatja. Azért van ám egója, élvezi a domináns szerepet a férjemmel szemben. Akit most rosszallóan mérek végig, italommal a kezemben. Rápirítok.

- Nem tetszik, hogy így kiöltöztél. Mint valami úr, pedig hát...

- Levegyem, Úrnőm?

- Gyerünk!

Zoli feláll és lassan vetkőzni kezd. Előbb csak meglazítja és leveszi a nyakkendőjét, majd hanyag eleganciával megszabadul a zakótól is. Az ingét kezdi kigombolni, velem végig farkasszemet nézve. Imrém figyelmét nem kerüli el, hogy felizgultam a látványtól, szerencsére gyorsan kapcsol. Maga felé fordít engem az ölében, erős, nagy kezével gyengéden végigsimítja combom hátulját fel, a fenekemig, abba belemarkol és megemel úgy, hogy férjemnek háttal, Ővele szemben legyek az ölében, lovagló ülésben. Egyik keze a fenekemet szorítja, másikkal arcomat fogja és csókolózunk, Zoliról egyre kevésbé véve tudomást. Csókja eleinte gyengéd, érzéki, majd egyre hevesebb, szenvedélyesebb. Farkát érzem kőkeményen meredezni a drapp nadrágon keresztül, puncimat ritmikusan dörzsölöm hozzá. Olyan jó hallani, ahogy nyögdécsel! Még Zoli is belefeledkezik a látványunkba. Minden ruháját levette, félredobta, egy szál faszban (azt verve, fogdosva, kezét szagolgatva) áll ott és bámul bennünket. Imi lefejti vállaimról a ruha vékony pántjait. Alig várja, hogy előugorjanak belőle a melleim. CSAK Ő ért igazán a kényeztetésükhöz és ezt újra bebizonyítja, mint már annyiszor kapcsolatunk során. Imádom ahogy fogdossa, birizgálja, nyalja, szopogatja, izgatja őket! Szegény férjem még sosem látott ENNYIRE beindulni semmitől amit ő csinált velem, ennek a pasinak meg teljesen önátadón, őrült szenvedéllyel, hévvel vonaglok az ölében, látható, hallható, tapintható jelek tucatját adva Zoltánnak arról, milyen iszonyúan kívánom Őt. Egyetlen, határozott mozdulattal lekapja rólam a ruhát. Feláll velem úgy, hogy én még mindig a dereka köré kulcsolom a lábaim (már csak a tűsarkúm van rajtam, fehérnemű nem is volt), megállás nélkül csókolózunk (óóóó, ahogy csinálja!!!!) és vetkőzni kezd. Csettint Zolinak, ahogy lerúgja a cipőit és párom pontosan tudja, hogy oda kell ugrania és szó nélkül minden ruhát, cipőt felvenni, összehajtogatni és elpakolni - a sajátjaival együtt. Én lefejtem róla a lábaimat és orrom szőrös, széles mellkasába fúrom, csókolgatom. Letérdelek elé, alsógatyáját lehúzom róla, miközben szinte alázattal csókolgatom a lábait. A használt alsóneműt a kis szex rabszolgánk fejéhez vágom, Szerelmem csodálatos, illatos, kemény, naaagy farkát a számba veszem. Vákuumként szívom, szopom, nyalogatom neki, Ő pedig szinte önkívületben reszket és zihál előttem. Ám váratlanul felegyenesedem és szájon csókolom.

- Bébi, kérlek, rakd be nekem hátulról! Annyira vágyom rá! Ennek a kis buzinak sosem hagytam, olyan kis béna volt hozzá, de TE...!

- Igen? Akarod?

- Ó, igen, kérlek!

- Na gyere szépen...

Azzal háttal fordít magának, egyik lábam felteszi a bőrkanapéra, előredőlök, kezemmel megtámaszkodom és az én Drágám szépen belém csusszan.

- Áááááá!!!

- Ez az... Nagyon finom... Élvezed, Cicám?

- Óóóóhh, igen, IGEEENN! Csináld, csináld még, kérlek, ez az, keményebben!

- Úúúúhhh... - Imre csettint egyet és a combja oldalára csap, jelezve (mint a kutyáknak szokás), hogy "Lábhoz!". Zoli gyorsan odamászik és puncim, illetve becses vendégünk méretes farka alá fekszik, hogy lássa, milyen csodálatos szerető, milyen nagy extázisig tud juttatni abban a pózban, amiben őt még csak be sem engedtem még soha. Puncim forró leve az arcába csöpög, farka kőkemény, már játszani sem nagyon mer vele, nehogy elélvezzen véletlenül. Kedvesem gátlástalansága nagyon-nagyon meglep, de végtelenül imponál. Váratlanul kihúzza belőlem a farkát (el kell szorítania, nehogy idő előtt elmenjen Ő is). Összeszorított ajkakkal, behunyt szemmel koncentrál, majd kifújja a levegőt. A házigazdára néz.

- Térdelj fel, Zoli.

Hátrafordulok, csípőre teszem a kezem.

- NEM ZOLI! Szólítsad szépen annak, AMI.

Látom, hogy nehezére esik, de már eltervezte, amit tenni fog, hát megembereli magát, én pedig - mint tudja - segítek neki.

- Térdre, szolga!

A szólítottnak egyszerre mintha minden nyála felszívódott volna. Nyel egyet, úgy kiszáradt hirtelen. Térdre emelkedik Imi előtt, aki most még magasabbnak, erőteljesebbnek tűnik.

- Igenis, GAZDÁM.

Ez az!!!! Hogy mióta vágyom már hallani a férjem szájából ezt a mondatot!!! Diadalittas mosoly terül szét arcomon, macskamód simulok csupasz, imádott Kedvesemhez. Amit pedig most tesz, arra szavaim sincsenek. Fogja a még mindig kőkemény, puncim finom nedvétől lucskos faszát és se szó, se beszéd Zoli arcába törli. Én harsány hahotázásban török ki és lelkesen tapsolok a mutatványhoz, férjem nyög, nyüszít a megalázó gesztus gyönyörűségétől és most rajta van a sor, hogy elszorítsa farkát a makkja alatt, nehogy engedély nélkül elgecizze magát. Még jobban meglep Imrém hangja, mikor megszólal:

- Kéne, mi, szolga? Te szereted az ízemet?

Szinte nekem fáj hallani a választ, pláne ezen a szánalmas, vékonyka, nyüszítő kis hangon.

- Ó igen, igen Gazdám, IMÁDOM!!! Olyan jó, sokkal finomabb mint az enyém!

- Nos ez esetben jó hírünk van! - veszem át a szót és a bárszekrényhez lépek. Kiveszek belőle egy nagy, lapos kristály tálat, melyen szépen, körkörösen elrendezve hét darab tele óvszer látható. Leteszem hitvesem elé a földre.

- Ez a tiéd, szolga! Egy fél heti adag... Ugyanis naponta kétszer-háromszor is szeretkezünk, kefélünk, baszunk - amelyik változathoz kedvünk szottyan! Van köztük három-négynapos adag is.

Imi veszi át a szót.

- Tudod, nem is nagyon szoktunk óvszert használni, mert nagyon szeretem érezni a farkammal Zsorzsi finom, szoros, forrón lüktető punciját... (ismét elolvadok tőle, szerelmesen bújunk össze) Csakhogy Kicsimtől úgy tudom, hogy te szereted az efféle... hmm, különleges csomagokat. Igaz, Zolikám?

Férjemmel megfordul a világ... ENNYIRE kiadtam volna NEKI?! Basszus... Nyel egyet, mondana valamit, de mégis, mit? Lesüti a szemét. Én eléállok és a lábammal emelem fel az állát, hogy a szemünkbe nézzen.

- Rajta, mi lesz? Meg akarod sérteni A TE ÚJ GAZDIDAT??

Rabszolgánk tekintete felváltva jár köztem és Imre közt. Nincs szükség szavakra. Végül bontogatni kezdi a különböző színű és felületű kondomokat, amelyeket kibogozva váltakozva szabadulnak fel a már oly' ismerős illatok. Engem nem is érdekel a műsora, Szerelmem szokatlanul rideg tekintettel nézi végig, ahogy az Ő spermáját szopja ki a használt óvszerek mindegyikéből. Én eközben már letérdeltem elé és újra bekaptam gyönyörű farkát. Már nagyon-nagyon jó neki, de nem hagyja, hogy tovább csináljam, gyengéden felállít. Érzelmesen, gyengéden átölel, simogat, puszilgat és míg férjem az Ő több napos spermáját vacsorázza lelkesen, álló fasszal, a fülembe suttogja:

- Nagyon-nagyon szeretlek Téged. Nem gondoltam, hogy ennyi idő után még egyszer ilyen szerelmes leszek valaha is... És most nagyon boldoggá akarlak tenni. Gyere!

Lecsókolja arcomról a meghatottság könnyeit és közben észre sem vesszük, hogy valahogy ízét vesztette a rivális ondójának íze Zoli szájában. Felnéz, mikor nagyjából összeszedte magát és azt látja, hogy én a díványon fekszem, Szerelmem válla körül a lábam, Ő pedig lelkesen és nagyon ügyesen nyalja a puncimat. Hitvesem végignézi, ahogyan vonaglik az egész medencém, látja, ahogy Szerelmem keze a hasamon nyugszik, a másik pedig összekulcsolódik az enyémmel. Zoltán számára váratlan, meglepő gyorsasággal érem el Imrém nyelvétől az orgazmust, de olyan sikollyal, amilyeneket idáig csupán akkor hallhattál tőlem, mikor Vele voltam (és egyszer a swinger klubban). Elélvezésem alatt Kedvesem még szorosabban belenyomja nyelvét, orrát a tocsogó puncimba, kezemet még erősebben szorítja, abba sem hagyja a kényeztetést, míg azt nem nyögöm (vagy két perc tömény orgazmus, vonaglás, rázkódás, sikítás-nyögés-zihálás után), hogy álljon le, mert már nem bírom tovább ezt az intenzív érzést. Ekkor leáll és egész arcát keresztbe-kasul végigsimítja nedves, fülledt puncimon, majd megcsókol hosszan, lágyan. Érzem az ízemet az ajkán. Összedörzsöljük arcunkat, mindkettőnket beterít a finom nedvem. Nagyon szorosan öleljük át egymást, megszólalni sem bírunk. Ekkor Zoli megköszörüli a torkát, hogy újból észrevegyük. Ja, tényleg, ő is itt van! Kielégült, boldog mosollyal fordulok felé.

- Na látod, patkányka? ÍGY kell ezt csinálni! Erre vágytam mindig is és TŐLE meg is kapom! Olyan boldoggá tesz szexuálisan, amilyenné TE képtelen voltál. Nos, végeztél a vacsorával?

A kiürített óvszerekre pillantunk és elégedettek vagyunk. Férjem fasza is ismét áll. Korábban kikészült, látva-hallva az Ő szerelmi vallomását és az én érzelmes reakcióm, akkor azonnal le is lankadt, kis puhapöcs, de átélve eget-földet rengető orgazmusom, új erőre kapott hitvány kis farka, azóta megint meredezik. Felpattanok és csípőre tett kézzel, kegyetlen arccal állok meg előtte. Felnéz rám. Most tűnik csak fel a méregdrága igazgyöngy nyaklánc és fülbevaló, amit viselek (és semmi mást ugyebár) - nyilván Imre ajándéka. Keményen csattan a hangom.

- Mondd, hogy a Szeretőm az új gazdád, velem együtt!

- A SZERELMED az új GAZDÁM, a Te oldaladon, örökös és imádott Úrnőm!

- Helyes. Most pedig velem jössz.

Én is a combom oldalát csapkodom, mint a kutyáknak. Szolgánk tudja is rögtön, hol a helye - négykézláb somfordál a lábam mellett, ki a vécébe. Ott felhajtom a vécédeszkát. A vécécsésze fölé terpesztek, puncim széthúzom.

- Azt akarom, hogy a puncimat közvetlen közelről nézve, szagolva verd a ványadt kis farkad a vécébe, majd NYALD IS KI ONNAN. Gyerünk!

- Igenis Úrnőm, köszönöm Úrnőm!

Azzal munkához lát. Lelkesen fogdossa magát, mikor váratlanul hangokat hall a háta mögül. Megfordul. A Szeretőm az. Egy kamerával!

- Na, mosolyogj, Zoli! Ne vágj már ilyen riadt képet, ez így azért elég hülyén fog kinézni, nem igaz, Kedvesem? Mmmm, Te viszont most is gyönyörű vagy, mint mindig.

Lágyan elmosolyodom.

- Köszönöm, Drágám. Hé, te! Gyerünk, csináld amit mondtam!

Vendégünk közelebb jön, a felvétel megy, oldalról veszi a történéseket. Zolira közelít, arra, amit csinál. Inkább nem is néz a lencsébe. Csak veri... veri... Megtekerem a fejénél a pinám, a tarkóján a hajába markolok és belehúzom a fejét. Kész, ennyi kellett csupán. Üvöltve, hörögve, rázkódva spriccel szerteszét. A nagyja szerencsére a fajanszban landol, de jut belőle mögé és a puncimra, hasamra is. Hmm, látszik, hogy nélkülözött már egy ideje. Hiába nem akarja már kinyalni, miután az utolsó cseppet is kipréselte magából - nincs kecmec. A vécébe nyomom a fejét a lábammal és ő megcsinálja, mert egyszerűen NINCS VÁLASZTÁSA. És mindez, igen, meg van örökítve.

Miután végzett (és elnyomott pár komolyan ijesztő öklendezést), a kezébe nyomom a kamerát.

- Hé, köcsög! Gyerünk, ne nyápickodj itt nekem! Fogd ezt a jószágot és rögzítsd a történéseket, ahogy kell. Ez az, jó kislány...

Azzal a Imréhez lépdelek. Átöleljük, csókolgatjuk egymást. Érzem, ahogy egyre jobban feláll a farka.

- Édes, Drága! Kérlek, engedd meg, hogy viszonozzam Neked az előbbit! Olyan csodálatos voltál, egyszerűen tökéletes volt amit csináltál velem!

- Mmmm, igen? Nagyon örülök neki! Ez volt a cél. És? Most szeretnéd nekem bekapni?

- Óóóó, igen! Először...

És már csúszom is lefelé. Először két mellem közé veszem a farkát, velük dörzsölöm, "verem" úgy, hogy a makkját közben a számba veszem. Imádja! Egy darabig így játszom vele, ügyelve arra, hogy nagyon élvezze, de ne túlságosan. Aztán csettintek a kis operatőrnek.

- Most átmegyünk a hálószobába. Kövess bennünket!

Az említett szoba egyszerűen tökéletes. Illatos, elsötétített, tele érzéki színekkel, anyagokkal - egyértelműen szexre lett alakítva. Imre félrehúzza az átlátszó, piros baldachint és magával húz a hatalmas, kör alakú ágyra. Hanyatt fekszik, én pedig beleülök a farkába. Zoli továbbra is vesz bennünket videóra. Én alig pár másodperc alatt élvezek el újból sikítva, hátravetett fejjel, ívben megfeszülő testtel. Drágámnak minden koncentrációjára szüksége van, hogy ne élvezzen el pusztán ettől, de még akar kényeztetni. Felül hát és a melleimet kezdi nyalni, csavargatni, szopni, ujjaival csipkedni. Magamon kívül sikoltozom a gyönyörűségtől, mondogatom neki, hogy Ő a legjobb, hogy azt csinál velem, amit csak akar, hogy basszon még, jó keményen, az övé vagyok. Aztán hirtelen ötletem támad. Kiugrom (akármennyire is nehezemre esik) ismét tocsogó, ágaskodó faszából és odaparancsolom a szolgánkat. Az ügyesen bepozícionálja a kamerát a valamivel odébb álló, afrikai ébenfa kisasztalon, hogy mindent jól lásson és odakúszik közel. Megáll az ágy lábánál, hiszen nem engedtük fel. Hiába élvezett el alig egy-két perce, az eszméletlenül szexi látványnak és a helyzet varázsának köszönhetően újra áll a cerka mint a parancsolat. És, ha már a parancsolatnál tartunk - csettintek neki, jelzem, hogy jöjjön fel az ágyra. Kedvesemet talpra állítom, én elé térdelek, hátradőlve megfogom a bokám, hogy a melleim felé domborodjanak hegyesen.

- Édes, most kiderítjük, hogy valóban egy férfi tudja-e legjobban, mi jó egy férfinak! Azt parancsolom a mi kis szex-háziállatunknak, hogy szopjon le Téged, míg Te bennem gyönyörködsz, a melleimmel játszol, vagy amit csak akarsz!

Zoli már ugrik is: bemászik vendégünk lábai közé és megbabonázva, mohó vággyal veszi a szájába a farkát úgy, hogy közben Ő kényelmesen hozzám férjen. Ujjait benyálazza és kényeztetni kezdi velük a tűhegyesre kihúzott mellbimbóimat, legnagyobb meglepetésünkre pedig egyszer csak megfogja Zoli kezét és ánusza felé vezeti. Férjem akaratlanul is elvigyorodik szopás közben. Óvatosan felnyúl, megtalálja Imre G-pontját, masszírozni kezdi neki és mélytorokra engedi a farkát. Most rajtam a meglepetés sora: Szerelmem olyan oroszlánüvöltéssel és remegéssel élvez el, mint tőlem még sosem azelőtt! (Mástól meg nyilván még annyira sem...) Megérte hát áttörni ezt a gátat. Ám amint elélvezett, elhessegeti Zoltánt maga alól. Rám borul, összeölelkezünk. Fél füllel hallom, ahogy férjem engedélyt kér elélvezni. Elédobok egy kiszolgált papucsot. Amaz mélyen beleszagol, beleveri és amíg bírja, nyalogatja is ki belőle - mindezt a kamera "szeme" láttára.

Pár óra múlva, kiadós zuhany, kellemes, közös, baráti hangulatú vacsora után együtt kísérjük ki barátunkat. Búcsúzóul Párom átadja neki a felvételt egy pendrive-on.

Imre túl van a kezdeti sokkon. Az első hármas élményünk hirtelen nagyon tömény volt neki. Utána Zoli el is tűnt egy időre a képből és Kedvesem külön kérésére, időt hagyva neki, hogy megemészthesse a dolgokat, pár hétig csak kettesben szerelmeskedtünk Imrével együttléteink alkalmával.

Egy ideig nem is hoztam szóba neki a férjemet, de az utóbbi héten egyre gyakrabban tettem. Jó okom volt erre - a lefoglalt hosszú hétvége egy vidéki felkapott wellness hotelben, ahová bizony hárman megyünk. Hárman, két egymásba nyíló szobába. Imre és én leszünk az egyikben (a franciaágyas hálóban), Zoli pedig a kihúzható kanapén a másik szobában. Szokás szerint a fiúk idegeskednek igazán, én el vagyok foglalva a stratégiámmal, a taktikámmal, amellyel mindig egyre közelebb hozom őket egymáshoz és önmagukhoz. S ahogy omlanak le a falaik, úgy kötődnek mind a ketten egyre erősebben hozzám. Igen, teljesen tudatosan függőséget indukálok bennük. Ez van.

Végre, végre, végre! Elérkezett a Nagy Nap. Az idő ragyogó, Imre Lexusával megyünk. Mi ketten elöl, Zoli hátul. Jó, hogy hosszú az út. Mindent át tudunk beszélni, mint három jó barát, végre felszínre kerülnek a kérdések, aggályok és mindenki tisztáz mindent. Én amikor csak lehet, háttérbe húzódom, mert a kapcsolatunknak ez a része leginkább kettőjükről, a két fiúról szól. Már félúton vagyunk, mikorra teljesen feloldódnak, s lassan mindenki átveszi az igazi cuckold rezgéseket. Immár mindhárman ugyanolyan izgalommal - ők ketten kiadós erekcióval - állnak a hétvége elé.

Imre kiszáll a kocsiból és kinyitja nekem az ajtót. Kisegít az autóból és férjemre rá se nézve odahajítja neki a kulcsot. "Hozd a csomagokat és zárd be utána a kocsit" - veti oda, míg a kezeimet csókolgatja. Egymást kézen fogva lejtünk a recepcióhoz, a cipekedés Zolira marad. Eleinte őt magát is meglepi, mennyire lazán veszi új fajta szolgaságát, jót tett a kocsiban a beszélgetés. Hanem az első igazi megaláztatás a bejelentkezésnél kezdődik - akkor szembesül először azzal, hogy bizony MÁSOK ELŐTT is senkinek minősül. Miután törzsvendégek vagyunk, már arcról felismernek bennünket a recepción. Nem csoda hát a dolgozók zavara, midőn azt látják, hogy mi Imrével évődünk ott, a pasas meg, aki addig férjemként volt mindig jelen, a bőröndjeink mellett áll vigyázban, pár lépéssel hátrébb. A következő sebet a megszokott kérdés ejti: "Az autójuk az ABC-123 rendszámú Ford, ugye?" - s már rögzítené is a kis hölgy a megszokott típust, mire Imre közbevág. "Nem, egy Lexussal jöttünk. A rendszáma XYZ-567." A személyzet két tagja értetlenkedve bámul ránk felváltva, mire jelezzünk nekik, hogy kezdünk türelmetlenek lenni. Szerencsére hamar bejelentkezünk és elindulunk, hogy elfoglaljuk a lakosztályunkat. A csomagokat - természetesen - Zoli egyedül cipeli. A lift előtt elkalandozik jobbra, a wellness részleg felé a tekintetem. Imre megsimogatja az arcom. "Elnézzünk arra? Hátha találunk neked valamit?" - kérdezi gyengéden. Én rögtön fellelkesülök. "Jó! Igen, foglaltassunk magunknak egy páros masszázst! Zoli addig szépen felviszi a cuccokat és kipakol." Imre elvigyorodik és - fitogtatva, milyen hamar belejött ő is a szerepébe - férjem felé sem fordulva csettint egyet neki. Ő próbálja azért itt tartani a renoméját, így nagyon feldühíti ez az arcátlan stílusa Imrének. Nem fér bele!!! Gondolja, de mielőtt megszólalhatna, hogy kiálljon magáért, Imre és én egyszerre nézünk rá, arckifejezésünk pedig minden kétséget kizáróan emlékezteti arra, amit megbeszéltünk. Ez pedig az, hogy MINDENT LEHET. Hogy bármeddig elmehetünk, mert ki tudja, lesz-e még ilyen, közös élményünk valaha is. Most kell úgy csinálni, ahogy igazán akarjuk, hogy igazán kemény legyen. Szolgánk nagyot nyel hát és szembesül vele, mennyire kiszáradt. Elmormol egy halk "igenis"-t, azután beszáll az épp nyíló liftbe a temérdek poggyásszal. Nem is baj, gondolja, legalább bonthat magának egy sört.

A nap nagy része már nem is telik olyan kellemesen Zoltán számára. Kezdi megbánni, hogy belement ebbe az egészbe. Imrével gyakran évődünk, nagyon hamar átlátja - jobban, mint szeretné - mennyire meghitt, intim is a kettőnk viszonya. Míg mellőzzük, bőven akad ideje rágódni a fájdalmas kérdésen: mikor és hogyan történhetett, hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz?! És legfőképp... Milyen közel?? Megbeszéljük, hogy amikor medencézünk és szaunázunk, mindhárman egyenrangúként viselkedünk, így jobb az egyensúly és mindkét fiúnak könnyebb a lelke, ha van egy rövidke könnyített szakasza is a kikapcsolódásunknak. Így is történik, jókat úszkálunk, viccelődünk, beszélgetünk, ám én már elkezdek váltani: a víz alatt többször is megsimogatom, a lehetőségekhez képest intimebb helyeken is érintem szeretőmet, férjemet azonban egyszer sem. Ezt mindketten észreveszik. Imre nagyon élvezi ezt, hiszen úgy érezheti, alapos előnye van Zolival szemben. Zoltán - mint általában - egyszerre szenved ettől, ugyanakkor elkezdi határtalanul izgatni is a dolog. Már kellemetlen, hogy újra és újra feláll a farka, aggódni kezd, hogy hogy fog kikerülni a vízből. Imre ugyanettől tart, mert már ellökdösi magától a kezem. Vicces szitu. Segítek rajtuk, egyszersmind zavarba hozom őket - váratlanul kijövök a medencéből, kettesben hagyva két hódolómat. "Előre megyek megtörölközni. Ha alkalmas lesz, gyertek utánam." Szinte cuki, ahogy mindketten egyszerre esnek kétségbe szavaim hallatán. Feszengenének egymás társaságában, ezt jól tudják, ugyanakkor egy biztos - épp ezért tuti, hogy nem fog felállni a szerszámuk. Bizony, hamar utánam jönnek. A szobába érve megkérem Imrét, hogy zuhanyoztasson le. Az ajtót természetesen nyitva hagyjuk. Sőt azt is megengedjük, hogy kis szolgánk az előszobában térdelhessen és verje a szánalmas kis himbilimbijét amíg bámul minket. Beállunk a zuhany alá úgy, mint egykor rég, a kis búvóhelyünkön, mikor még a közös zuhanyzás volt az elő- és az utójátékunk. A vizes fürdőruháinkat a csapba dobjuk, én pedig Zolira ripakodom, hogy fogjon egy kis mosószert és mossa ki őket szépen, a sajátjával együtt, hogy valami hasznát is lássuk. Engedelmeskedik, hiszen közben a tükörből jól láthat minket. Imre először lát vizes hajjal és nagyon tetszik neki a látvány. A vízsugárral játékosan kényezteti mellbimbóimat, puncimat, majd ameddig szappanoz, én irányítom rá a zuhanyt. A szappanhabtól sikamlós tenyerével és ujjaival melleimet, majd fenekemet masszírozza. Én egyre nagyobbakat nyögök, sóhajtozom, már alig tudom szabályozni a kedvesemre zubogó víz irányát. Cserélünk. Puncimat bőséges vízzel tisztogatja. Eközben ujjaival először csak kívülről paskolgatja, simogatja a nagyajkakat, kisajkakat, majd egyre beljebb hatol velük. Ez alatt én az ő testét szappanozom be mindenütt, többször hirtelen megszorítva, belekapaszkodva, ahogy elöntenek a kéj újabb és újabb hullámai. Ő stabilan tart erős karjával, én pedig egyre mohóbban szappanozom mindenütt, miközben szenvedélyesen csókolózunk. Zoli számunkra nem is létezik abban a pillanatban, megszűnik körülöttünk a világ. Pedig szolgánk nagyon is jelen van benne. Valahogy teljesen természetesnek érzi az egész szituációt. Elzárja a végtelenségig folyatott csapot és elfordul az agyonmosott fürdőruháktól. Letérdel a hideg kőre, majd nagyon lassan, halkan, óvatosan lopakodva kúszik felénk égnek álló fasszal, hogy egészen közelről láthassa a gyönyört, amit átélünk. Ekkor még nem foglalkozik ezzel, így nem is tudatosul benne, hogy áttört egy gátat magában. Ugyanis a megalázottság és düh, féltékenység íze szinte teljesen eltűnt most belőle, egyszerűen imádja a látványt, ami elé tárul. A falnál lapulva veri a farkát eufórikus állapotban, ahogy végignézi, hogy én elélvezek a kollégám ujjainak ügyes játékától. Sikítva dőlök hátra a karjában, egész testem reszket, vonaglik a kéjtől, ordítok és a faszáért könyörgöm, amit eddig én hol vertem, hol simogattam, masszíroztam. Nem is teketóriázik. Játszi könnyedséggel megemel, két lábamat a dereka köré fonom és belém rakja méretes szerszámát. "Óóóóóhhh, de finom..." - suttogja erotikus áhítattal és hátam a fürdőszoba vizes falának nyomja. A szemébe nézek kihívón. "Basszál meg! Most azonnal! Akarom!" Nem szokta meg tőlem ezt a stílust, de hihetetlenül felizgatja először hallva tőlem ilyet. Hirtelen és mélyen döf belém. Hátravetett fejjel felkiáltok, érzem, ha tovább csinálja, jön is a következő, szintén nagy orgazmus. "CSINÁLD! Még, gyerünk, gyerünk, ne hagyd abba, még akarom!" És csinálja is. Kőkeményen, ösztönből, vadul, ahogy addig még soha. Jól megkefél a fürdőkádban. És ahogy egyre hevesebben pumpál, érzem, ahogy közeledik, velem egyszerre. Ő kiáltva nyög, hörög, én szinte vinnyogva sikítok, miközben telepumpál az isteni gecijével. Imádom, ahogy még belém nyomakodik ilyenkor. Ám lassan lelohad és kezd kicsöpögni belőlem az a csodás nedű. Azonnal elkiáltom magam: "Szolga, ide!" Már ott is terem Zoltán és mondanom, tennem sem kell semmit, a zuhanykabinba ugrik mellénk és mohón nyalogatja le az ő farkát és az én puncim felváltva. Imrének - meglepetésemre - ereje sincs tiltakozni ez ellen. Végül férjem rácuppantja ajkait széthúzott puncimra és szájával vákuumot képezve szívja ki belőlem az utolsó kortyot is. Ekkorra már majd szétdurran, fel is néz ránk. "Úrnőm, kérek engedélyt elélvezni!" Rámosolygok, mint valami kedves kis jószágra. Megsimogatom a fejét és egy kegyes bólintással megadom az engedélyt. Tudja, hol a helye, ezért megalázó módom a lefolyóhoz térdelve veri ki magának, abba ejakulál. Nyüszítve, rázkódva élvez egy hatalmasat. Így, mindhárman végezve, mosolyogva nézzük egymást.

Elvonulunk a szép lakosztályunk még szebb fürdőszobájába, lezuhanyozunk és kiülünk a teraszra, ahol iszogatással, beszélgetéssel, nevetgéléssel töltjük a délután hátralévő részét.

Drága Olvasóim!

A legutóbbi bejegyzésem okozhatott némi meglepetést azok körében, akik a cuckoldozás, a wife sharing jelenség elvontabb, inkább pszichés boncolgatását várták volna tőlem, vagy akár az érzelmi oldal felerősödését.

Azok számára azonban, akik a kezdetektől velem vannak és figyelmesen olvastak eddig is, nem lehetett olyan nagy sokk a kőkemény cuckold, hisz' írtam (jóval korábban), hogy a mi házasságunkban Zolival előbb jelent meg az S/M, mint a cuckold vonal.

A kettő nem zárja ki egymást. Sőt, teljesen normális, hétköznapi tény, hogy az embernek nem csupán ösztönei, vágyai vannak, hanem józan esze, érzései, gondolatai is. Ennél fogva tehát, kedves Olvasók, hol keményebb, hol lágyabb sztorikat várhattok tőlem ezen a blogon. Nem valószínű, hogy sokat fogok agyalni azon, hogy mikor, mit írjak. Mostanában mindenesetre különösen be vagyok indulva, ami nálam intenzív, vad fantáziálásba szokott átcsapni. Most is ez történik. Márpedig az én fantáziám igen-igen mocskos.

Annyit elárulok, hogy következő írásomban a legfrissebb (az előzőnél még sokkal ütősebb) gondolataimat fogom lejegyezni. Tekintsétek afféle elő-Karácsonyi ajándéknak!

Kedves Olvasóim!

Miután egy ideje nem tudok beszámolni semmi érdekfeszítőről, meglepetéssel készültem. Annyit fantáziálok, hogy gondoltam, akár meg is írhatnám. Ezen a ponton nem árt jeleznem, hogy a visszafogottabb verziót kedvelők kössék fel azt a bizonyost, ugyanis a történet amit kitaláltam, kemény. KŐKEMÉNY. Íme:

Hosszú, fárasztó munkahét után vagyunk Imrével és már jó ideje nem ettünk, pedig már ránk is esteledett. Imre lerogy az egyik kolléga székébe és megkérdi:

- Nem rendelünk valami kaját?

Huncutul rámosolygok.

- Emiatt ne fájjon a fejed kedvesem, már intézkedtem.

Kisvártatva felszól a recepciós:

- Elnézést, kedves Zsorzsett, de egy úr van itt. Azt mondja, a férje. Ételt hozott, beengedhetem?

- Köszönöm, adja kérem, beszélek vele.

- Máris, parancsoljon.

"Helló, Bébi! Hoztam valami nagyon fincsit. Felmehetek hozzád?"

- Nem.

"Ne már, kicsim, ne szórakozz..."

- TE NE SZÓRAKOZZ!!! - üvöltök bele a készülékbe, nem kis zavarára, miután épp akkor ér oda egy csapat huszonéves, akik hasztalan próbálják eltűntetni kaján vigyorukat. - Mit kell mondani, hogy ide egyáltalán bebocsáttatást nyerj?

Zoltán nyel egy nagyot, megvárja, hogy eltűnjenek a vihorászó fiatalok a hallótávolságból.

"Úrnőm..." - suttogja szinte.

- Tessék, mit mondtál? Nem értettem jól.

"ÁLLOK RENDELKEZÉSEDRE, ÚRNŐM" - harsogja most már, füle tövéig vörösödve.

- Ááá, most már hallottam, feljöhetsz!

Amit ő nem tud, az az, hogy időközben Imrét MINDENBE beavattam amiket mi együtt csinálunk. Igen, még abba is, hogy milyen szinten őalatta van Zoli a hierarchiában. Imrének tetszik a dolog, hízeleg neki, hogy egy viszonylag fiatal, szép, ízig-vérig NŐ ennyire vágyik rá, ennyire alfa hímként kezeli a saját férjével szemben, akit - állítása szerint - kacagva aláz nap mint nap. Sokáig nem fért a fejébe, szívébe ez a dolog, nagyon nem vette be a gyomra, ám én addig-addig puhítgattam, idomítottam, míg végül belement egy személyes bemutatóba.

Hogy nagyobbat csattanjon férjem arcán ez a pofon, azt mondtam neki, hogy ma csak egyedül leszek bent. Jöjjön be, hozzon kaját, persze két adagot, és ketten együtt, romantikus-szexi vacsorát költhetünk el ott, ahol mást (is) szoktam csinálni. ;-) Sőt... Ezúttal talán épp vele fogok ott szexelni, ahol alkalmasint mással szoktam! Ennek az ajánlatnak nem bírt ellenállni és most ím, itt van. Szegénykém. :-D

Zolikám már tegnap óta erre van ráállva - már mindent eltervezett. És mennyire utálja, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan pedig azt ő előre kitalálta! Alig várom, hogy láthassam az elképedt arcát!!! A tegnapi után aligha számít a mai műsorra - igaz, csak csütörtök volt, de nagyon megleptem. Miután csak este kellett mennie vidékre árut szállítani, később indult és be tudott jönni elém, hogy hazavigyen. Nem vett észre semmit. Elköszönéskor odahajolt megcsókolni. Beleszimatolt a hajamba és mint a vadászkutya, amelyik szagot fogott, megfeszült, de mosolyogva tette szóvá, amit észrevett:

- Hmmm, neked geci szagú a hajad, kicsim!

Hamiskás mosoly volt a reakció részemről, amire nagy szemeket meresztett.

- Jó utat, vigyázz magadra! Nagyon várlak haza... - mondtam neki, s ahogy hozzá hajoltam, egy kis csomagot csúsztattam a zsebébe. Persze nem kellett sok idő, hogy felhívjon a kocsiból, izgatottan, azzal az édes-keserű, kettős érzéssel a szívében, s számon kérje a geci szag okát.

- Édes, ugyan már... Nem nekem van geci szagom - nézz a zsebedbe!

Dermedt csend...

- Uuuuhh... Eeeez naggyon komooooly!!! - hallottam a választ a túlvégről, mire hozzátettem:

- Na igen, nem mind ment az arcomra és a hajamra - ami nálad van, az csak a második menet eredménye volt! S mint mondtam - jó utat! Nekem dolgom van, kis köcsög, nem érek rád - és letettem a telefont...
 Azóta vágyott már erre a mai, közös vacsorára - s mi tagadás, remélte, hogy ott dughat majd meg jutalmul a szolgálataiért, ahol MÁS szokott!

Most torkában dobog a szíve. Kiszáll a liftből az emeletünkön, elindul balra. Már sötét van, mindenki más hazament, csak a minimális folyosó világítás pislákol. Zoli megáll az irodánk ajtajánál és bekopog. Földbe gyökerezik a lába, mikor nem én nyitok ajtót - IMRE áll ott, kissé zavartan mosolyogva, ám éreztetve vendégünkkel, hogy itt Ő van otthon. Zoltán próbálja leplezni zavarát, sőt csalódottságát.

- Ööö... Szia Imi! Hú, picit, megvallom, zavarban vagyok, mert csak két adag kaját hoztam, nem tudtam, hogy te is itt leszel.

Ekkor én tűnök fel a szeretőm háta mögött. Amit a kedves férjem most lát, több, mint fájdalmas számára. Szexi, meggypiros ruhám egyik mellemről már félre van húzva, kivillantva a TŐLE KAPOTT, piros melltartót. A dekoltázsomra téved tekintete (mint bárkinek a helyében) és nagyot nyel a pirosas foltok láttán a bőrömön. Ezek szerint épp a gyönyörű, kívánatos melleimmel foglalatoskodott a rivális, nem is olyan régen. Mégis, mi a franc folyik itt?? Hátulról macskamód bújok a szeretőmhöz, csípőjénél előre nyúlva simítom végig a farkáig. Jól lehet, nadrágján keresztül teszem ezt, mégis olyan természetességgel, hogy hirtelen inkább érzi magát Zoli eltévedt pizza futárnak, mint a férjemnek. Az én magabiztos, szexin búgó hangom zökkenti vissza a valóságba, jobban mondva érteti meg vele, mi is a helyzet VALÓJÁBAN.

- Ó nem, kis szívem, nincs itt a világon semmi tévedés. Befelé!

Imi becsukja mögötte az ajtót - a csapda bezárult. Zolikám látszólagos magabiztossága kártyavárként omlik össze, amint meghallja saját, remegő, vékonyka hangját. A rohadt életbe! Azért úgy dönt, menti ami menthető.

- Kicsim, most mi ez az egész? Én - szokásom szerint - azt tettem, amire Te kértél, amit előzőleg megbeszéltünk! Nem emlékszel?? Hoztam két adag ilyen kaját, együtt evésről, ilyenekről volt szó... - Imre közbevág.

- Bocsánat! "Ilyenekről"?? Milyenekről?

- Ó igen... - kuncogok pajkosan, ezúttal gömbölyű popsimmal dörgölőzve szeretőm ölének, aki azonnal magához szorít diszkréten és fülig vörösödve, ám (hiába is tagadja, én látom rajta, mennyire) élvezve az Alfa Hímem szerepét. - Képzeld, ez a szánalmas kis lúzer azt remélte, hogy vele fogok itt kefélni, a mi kettőnk kis szerelmi fészkében. Normális?? Persze hagytam, hadd készüljön erre lelkileg - úgy sokkal nagyobb élvezet összetörni az álmát!

Kedvesem immár hiába is próbálná kimagyarázni, mentegetni a helyzetet - akkora erekciója van, hogy a Napnál is világosabb, mennyire élvezi helyzeti előnyét. Elkapja a derekam, számra hajol és nyelvével, ajkaival profi módon kényeztet.

A kajás zacskó szükségesnél hangosabb koppanása Laci (kollégánk) asztalán az a hang, ami valamelyest magamhoz térít az én édesem csókjának extázisából. No meg Zoli hasztalan, szánalmas kis zsörtölődése.

- Na jól van, Kicsim, ilyet én nem játszom. Tudod nagyon jól, hogy valószínűleg BÁRMIRE rá tudsz engem venni, de azért vannak határok és...

- MI VAN???

Váratlan felé pördülésem és kőkemény kiáltásom sokként éri, torka kiszárad, nyelni kénytelen.

- Úgy értem, hogy...

- TUDOM, hogy hogy érted. Csakhogy, tudod, LE-SZA-ROM!!! - azzal jobbról is, balról is lekeverek egy-egy hangosan csattanó pofont. Még fel sem ocsúdhat, már a fülkagylóját markolom, húzom a föld felé, míg másik oldali térdhajlatába taposok, így kényszerítve térdre. (Szemem sarkából látom szerelmem kipirult arcát, ahogy terpeszben, még mindig felöltözve áll, domináns pozíciót felvéve, egyik keze csípőn, a másikkal azt a csodálatos farkát fogdossa. Erről van szó, kérem szépen, ezt vártam!) Folytatom hát.

- Nincs olyan, hogy "határok"!! Hát nem érted? Az enyém vagy, én rendelkezem veled, márpedig, ha ez nem tetszik, egy szál puha pöcsben baszlak ki innét az utcára és kereshetsz másik gazdát, lehet belőled igazi kóbor kutyuli! Világos voltam?

 - Ááá!

- Nem hallom!!

- I - I - IGEEEENN, ÁÁÁÁÁÁÁÁ!

- IGEN, MI??

- ÚRNŐM!!! Igenis Úrnő, Gazdám, PARANCSOLÓM!

Elengedem és Imréhez fordulok. Nála mintha bekattant volna valami. Azonnal látom, hogy átlépte a saját maga által felállított határt, áttört egy gátat és most már nem akar gondolkodni, nem akarja megtörni, elrontani azt a finomat, azt a hihetetlenül izgalmas és izgató, új érzést, amely mint régóta mélyen fortyogó láva készül feltartóztathatatlanul előtörni belőle.

Kettőt tapsolok.

- Kihűl a vacsoránk, te rossz kutya! Mi lesz már? Ó... Lehetséges, hogy még mindig nem esett le? Imrus és én ebédelünk ma, te csak a lábtartónk leszel közben.

Zolival megfordul a világ. Persze, régebben többször is volt szó róla, hogy idáig fajulhatnak esetleg a dolgok, na de... De hát mikor? Hogyan? Jézusom!!! Zúg a feje, kiszáradt a torka és csupán tompa, távoli zajnak tűnik számára a hangom, mikor rárivallok: "Vetkőzz már, nem hallod?!" Furcsa, de mialatt elméje, s talán legbelül lelke is lázad, forrong, teste jól idomított gépezetként teszi a dolgát - lassanként leveszi egyik ruhadarabot a másik után. Egy pillanatra az ugrik be, mikor a belvárosban feltörték a kocsinkat. Valóság volt, mégsem fogtuk fel. Az agy tiltakozik... De Zoli már pucéron térdel előttem, Iminek valamelyest oldalvást, leszegett fejjel, magas sarkúm orrát nézve. Fázik és a belőlem kitörő, ismeretlenül kegyetlen kacaj sem melegíti át. Szinte fáj neki ahogy verdes a szíve, akár egy kalickába zárt, rémült kismadár. A kollégám hangját hallja és gyűlöli őt érte e percben.

- Te Zsorzsi... Én igazán nem szeretnék akadékoskodni, de már nagyon éhes vagyok, nem baj?

Szinte bocsánatkérőn, elhalkulva ejti ki az utolsó szavakat, édesdeden, kissé zavartan, még mindig kipirultan hozzám bújva.

- Óh, dehogy, édes, igazad van, én kérek elnézést... De hát mit csináljak, láthatod, milyen neveletlen, rossz szolgám van. Hé te! Azonnal csússz ki a konyhába a mikróhoz és melegítsd meg nekünk azt a finom vacsorát!

- Igenis Úrnőm! - hangzik a reflexszerű válasz és férjem alázattal mászik ki térden a szomszédos konyhába, magasra tartva a zacskót a halom étellel. Basszus, pedig elhatározta, hogy nem alázkodik meg egy IMRE előtt!! Hogy lehet, hogy most... Igen, most határozottan megváltozott valami. Zoli rájön, hogy ezt ÉLVEZI! Amint sürög-forog a csepp helyiségben (ételt melegít, ásványvizet tölt citrommal keverve, stb.), azon kapja magát, hogy már nem a rémülettől emelkedik a pulzusa - alig várja a folytatást! Sőt, titkon abban reménykedik, hogy asszonyának Bullja belejön a dologba és élvezni fogja a szerepét, rendesen kihasználva azt. Aszta... Talán ma áteshet a tűzkeresztségen! Térden kúszva hozza be és teszi le (ahonnan ő látja, fel) Laci asztalára a válogatott finomságokat, lopva nézve, ahogyan Ő meg én egymás kezét fogva, gyengéd, szeretetteljes hangon beszélünk egymással.

- Mmmm, mennyei az illata, köszönöm - mondja Imre.

- Ó, szívesen, Drágám. Jó étvágyat!

Eszünk, hétköznapi dolgokról fecsegünk, mint egy házaspár. A férjem mintha ott sem lenne - hiába is néz hol Imire, hol rám, látszólag el is felejtkeztünk róla. Azonban Zolit már ez, a teljes, arcátlan mellőzés is izgatja! A szitu, hogy ott térdel félredobva, pucéran, míg a nője mással évődik egyértelműen érzelmesen. Verni kezdi a farkát, szinte remeg az izgalomtól. Imi nem mer odanézni, olyan zavarba jön, pedig egyszerre vesszük észre, mit művel. Én viszont éktelen haragra gerjedek. Dühösen a tányéromba dobom a szalvétám, paprikavörös arccal két nagy lépéssel előtte termek és akkora tockost mérek rá, hogy kis híján lefejeli a padlót.

- Mit képzelsz, hol vagy, mi?! Itt egy úri hölgy és egy úriember enne! Hát miféle viselkedés ez? Na, majd én móresre tanítalak. Feküdj hanyatt, gyerünk!

Egy félénk, halk "Igenis!!" kíséretében reszketve hanyatt fekszik. Sejti, mi következik, ezért megfeszíti hasizmait. Szándékosan tűsarkaimra nehezedve tipegek végig hasán, mellkasán, combjain. Néha-néha a farkán és a zacsiján is végighúzom a cipőm sarkát.

- Nos, fogsz még illetlenkedni, te tuskó?

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHH!!!! N-n-neeeemm, Úrnőőőhm-m-mmmh!

- De nem ám, erről gondoskodom!

Szeretőm halk hangját hallom, ahogy a tenyerével úgy-ahogy eltakart arca mögül kiszűrődik: "Jézusom..." Megszeppenek. Nem akarom Őt elijeszteni! Taktikát kell változtatnom, méghozzá sürgősen. Zoltánt kizavarom kávét főzni és rácsukom az ajtót, hogy kettesben maradhassak az Alfa Hímemmel megbeszélni a dolgot. Amíg párom kint tesz-vesz, minden ügyességét beveti, hogy hallgatózhasson. Majd' megőrül, hogy kizártam a játékból, hiszen tudom, mennyire fontos számára a részvétel. Nagyon is jól látja a helyzetet és kicsit sem tetszik neki a dolog - ő ki van hagyva a mi kettőnk intim együttlétéből. Nem erről volt szó! Na nem, ez nem fér bele! A kávéval hamar végez. Nem felejti el a tálcára tenni az elmaradhatatlan citromos vizet kísérő gyanánt, valamint egy-egy darab karamellás kekszet. Állva tudja csak behozni ezt nekünk, akárhogy is próbálkozott négykézláb, vagy térdelve megoldani. Meglepetésére nem bántom miután beengedem. Sőt.

- Jó, hogy jössz, tedd le szépen a tálcát. Mm. Guszta. Jó lesz. Nos jól figyelj. A kedvesemnek nincs ínyére a kínzásod látványa, ezért menned kell. Ő engem akar, úgysem téged, itt az ideje, hogy kettesben hagyj bennünket. Ma délutánra szabad vagy, elmehetsz.

Férjecskémmel megfordul a szoba. Micsodaaaa??? A hanghordozásom esik neki legrosszabbul. Kedves, de ellentmondást nem tűrő, mégis szinte érdektelen - mint egy irgalmas főnök jó szándékú szavai egy beosztottjához. Nem, nem zárhatják ki! Nem bírná ki! Kockáztatva egy esetleges büntit vakmerőségéért, engedélyt kér szólni.

- Istennőm, kérlek... Engedelmeddel, ha a Bullodnak nem tetszik a kínzásom, kérlek, mondd el neki, hogy én ezt élvezem! Sőt, hogy nem... Úgy értem, hacsak TE nem ragaszkodsz hozzá, nem is kell feltétlenül ezt tenned velem, hiszen annyi más dologra használhattok még.

Karba tett kézzel állva, kérdőn húzom fel szemöldököm.

- Mint például?

Kínosan feszengeni kezd... Én adom az értetlent, holott eleve így akartam irányítani a dolgokat. Nem is okoz meglepetést szegény.

- Hát... tudod... Szívesen kényeztetem a pasidat is, ha ezt parancsolod... Ahogyan csak akarjátok - nyögi ki. A beállt döbbent csend majdnem elegendő, hogy leperegjen előtte Élete Filmje. Úristen, nem kellett volna, nem szabadott volna!!! - harsogja magában. Hanem ekkor Imi és én harsány kacajban törünk ki. Könnyed, kacér mosollyal felé nyújtom a tenyerem, Ő a farzsebébe nyúl és előveszi a pénztárcáját.

- Basszus, ezt nem hiszem el, igazad volt!

- Látod? Én megmondtam! Még csak rá sem kellett vennem, Ő AJÁNLKOZOTT FEL NEKED.

Imre fejcsóválva, vigyorogva szurkol le nekem egy húszezrest.

- A fogadás, az fogadás - mondja. - De ez azon felül van, amit megbeszéltünk! - teszi hozzá és rám kacsint. Zoli megrökönyödve bámul bennünket felváltva. Miről maradt le?? Ránézünk és megkegyelmezünk neki. Arra kérem Kedvesemet, Ő mondja el a nagy hírt.

- Tudod, Zoli, az van, hogy a nejed és én többet akarunk együtt lenni. Jövő héten elviszem egy wellness szállodába, három napra. Azt mondta, a gyerekeket te meg tudod oldani... Igaz?

Szolgám egyik sokkból a másikba esik. Ezt soha de soha nem engedte volna meg nekünk! Már épp kiszólna a szerepéből, de nem hagyom. Hátat fordítok neki és végre az én Drágám ölébe ülök. Elmélyülten csókolózunk, egyre szenvedélyesebben. Nem tudok betelni az ajkaival, a nyelvének játékával. Közben a hasamat simogatja, ahonnan a derekamra siklik két nagy, erős keze. Nem bírom tovább, reszkető kézzel bontom ki övcsatját és a nadrágjába nyúlok. Imádom a begerjedt sóhajait, nyögéseit, de a farkát még jobban! Hatalmas, erős, illatos és olyan jól forgatja bennem! Eleinte csupán körmeimmel cirógatom, a tövétől a hegyéig, majd egyik kezemmel rámarkolok, míg a zacsiját másik kezem ujjainak végével cirógatom, karmolászom, óvatosan csipkedem, cibálom. Szeretőm a fenekemet markolja, mohón nyögdécsel, csípőjével erős, szapora baszó mozdulatokat tesz. Felállunk és letolja magáról a nadrágot. Én az ingét kezdem el gombolgatni és sűrű mellkas bozontjába túrok, szippantok élvezettel. A térdeplő kis közönségünk felé fordulok.

- Látod ezt, girnyókám? ILYEN egy Igazi Férfi! Imádom ezt a szőrös mellkast, ezt a nagy, erős testet! Érted, mekkora különbség van kettőtök között? Ugye igen? Neked nincs férfi formád, Ő viszont... Tökéletes! - fordulok vissza álmaim férfijához, aki immár tudomást sem vesz a másik hitvány jelenlétéről. Úgy néz rám, ahogy azt a legjobban szeretem tőle - mohó, mindent felülíró vággyal, ami a legjobbat hozza ki belőle. Hirtelen felkap és Laci asztalára tesz.

- Hííí! Ezt imádom! - kiált fel boldogan, nagy szemekkel, mikor a puncinál, fenéknél nyitott szex harisnyámmal szembesül a szexi, piros ruha alatt. Először csak szép, nagy és máris nedves makkja tetejével masszírozza körkörösen a puncimat - a nagy- és kisajkakat, a csiklót, amitől én zihálva dobálom már magam. Kutyámat egyetlen csettintéssel a nemi szerveink alá parancsolom, mert azt akarom, hogy közvetlen közelről lássa, érezze, hallja, ahogy élvezzük egymást. Imrém a melleimet nézi, de nem tudja megfogni őket, mert a fenekem emelgeti a farkán. Segítek neki - megtámaszkodom magam mögött, lábaimmal átkulcsolom a derekát. Hálásan, mohón szabadítja ki a vágytól duzzadt halmokat a vörös, tűhegyes, hosszan kiálló mellbimbókkal. Egy darabig felváltva kényezteti őket és lassabban kefél. Egyiket szívja, nyalja, szopja, másikat ujjaival simogatja, csavargatja finoman, majd cserél. Aztán szépséges, drága kezébe veszi, egymáshoz nyomja őket finoman és egyszerre nyalogatja villámgyorsan izgő-mozgó nyelve hegyével a két bimbó ikret. Nálam elszakad a cérna, ösztönösen emelem fel hívogatón csípőmet és rákulcsolt lábaimmal úgy megszorítom, hogy azzal beljebb lököm magamba kemény, erős faszát. Ismét alám nyúl és minden benne lévő tűzzel, őserővel BASZIK. Zoli, a mihaszna kis féreg ványadt kis kukiját veri, arca szinte hozzáér a nedves, lucskos pinámhoz, vagy, ha akarná, akár a Bullom zacsijához, faszához. Hirtelen ötlettől vezérelve bele is nyal a zacskójába és óvatosan megsimogatja a gátját. Az eredmény: Imi megáll és befeszül, de addigra megelőzte egy ösztönös reakció - hirtelen hátravetett fej, kéjes sóhaj. Tehát jól esett neki, csak a józanabbik énje gátolja abban, hogy élvezze! Nos, legyen, gondolja Zoli. Elvégre számtalanszor látta már, hogyan szopom, nyalom, mit, hogyan csinálok vele - itt az ideje tovább adni a nagy tudást. Hogy ne sokkolja le barátomat a túl sok újdonsággal, először csak a zacsiját nyalogatja, magát is meglepve azzal, mennyire élvezi. Majd - ezt abba nem hagyva - bekapcsolódik a munkába Zoli egyik keze (másikkal a saját farkát veri). Kedvesem gátját simogatja, karcolgatja. A Férfi meg-megáll, néha befeszül, de ízlelgeti, átéli, tapasztalja az új élményt és próbálja integrálni - tőle telhetően egész ügyesen. Mikor azonban az alárendeltem az ánuszához ér és azt kezdi el simogatni, bármennyire is élvezné, győz a belénevelt szégyenérzete - reflexből lekever neki egy pofont erős kezével, amitől szegény pára eldől alattunk. A következőt, alig hogy felkászálódik, tőlem kapja.

- Mi a faszt képzelsz magadról, te szutyok?! Elrontod azt, ami csak a kettőnké? Takarodj innét, ne zavarj bennünket! - azzal zavart, ám még mindig vágytól égő szeretőmhöz fordulok kipirulva, kócosan. - Édes, kérlek, ne hagyd, hogy megzavarjon bennünket! Akarlak, vágyom rád, KÖNYÖRGÖM, DUGJ MEG!!!

Kész, nem bírjuk tovább, mohó csókban forrunk össze, kizárólag addig szakadnak el egymástól ajkaink, míg áthúzza fejemen a ruhát, amit levesz rólam. Lekerül a melltartó és a bugyi is.

- Beléd akarok ülni, meg akarlak lovagolni, most!! - lihegem. Elérzékenyülten szorít magához, majd, miután így ölelkeztünk egy ideig, kézen fog és a főnökünk szobájában lévő, fekete bőr kanapéhoz húz. - Gyere! - a hangja lágy, gyengéd, simogató.

Leül és vágyakozón, gyönyörködve bámul, tekintete türelmetlenül, felém nyújtott keze türelmesen hívogat. Hozzá lépek és vele szemben az ölébe ülök, először így ülök a farkába. Gyengéden, sok-sok-sok érzelemmel, de nagyon szenvedélyesen és szorosan öleljük át egymást. Lassan hatol belém és én az elejétől a végéig élvezem, ahogy belém csusszan.

- Óóóóóhhh....

Ő válaszul gyengéden csókolgat, míg a férjem teljesen ki van felejtve az egészből. Az előző pofátlansága miatt most a másik szoba küszöbéről leshet csak minket és ez óriási szenvedés számára. Annál nagyobb öröm azonban, hogy sikerült találnia egy olyan szöget, ahonnan a lényeget a lehető legjobban lehet látni. Kedvesem halk suttogása töri meg a csendet.

- Olyan jó érzés benned lenni, olyan finom...

- Nekem is, Drágám, Édesem! - biztosítom róla. Ám van egy tervem és azt mihamarabb megvalósítanám, hát rákérdezek - Van késleltetős óvszered?

Felhúzzuk a segédeszközt és Zoli egyre dühösebb. KÉSLELTETŐS??? Mi a faszt képzelnek ezek?! Érdekes kettősség van benne - most már felülkerekedett a mellőzöttség és vélt igazságtalanságok miatti düh és a féltékenység, s alul maradt az öröm, ugyanakkor még mindig fel van izgulva, sőt... Látja, hallja, ahogy leplezetlen élvezettel dugunk. Én egyre hangosabbakat, kéjesebbeket nyögdécselek és bár az alárendeltet határtalanul izgatja az ütemesen vonagló seggem látványa, irigyli a férfit, akivel hol szerelmesen merülünk el egymás tekintetében, hol két kezével ingerli kackiás melleim, míg én hátravetem a fejem és ÓRIÁSIT sikítva, rázkódva élvezek rá a farkára, ami vagy másfél - két percig is kitart. Hiába, a tudat, hogy ő, a férjem ezt az egészet végignézi, sőt végigSZENVEDI, akkora örömforrás, ami megháromszorozza eddigi, Kedvesemmel átélt gyönyöreim szintjét. Ő is majdnem elélvez, de más tervem van vele, ezért riadtan csusszanok le a farkáról és szorítom el a makkja alatt, nehogy elpazarolja finomságát. Nehezen, nagyon nehezen csillapodik, de sikerül meggátolni. Lehúzom róla az óvszert (aminek tényleg csupán a késleltetés volt a mai feladata) és visszafekszem alá.

- Na most közelebb jöhetsz, te hímkurva! Csak aztán ne merd zavarni a Bullom köreit!

- Igenis! - lihegi az utasított, s farkát el sem engedve kúszik egész közel hozzánk. Úgy helyezkedik, hogy a pasimat lehetőleg ne zavarja még a látószögében sem. A parancs az parancs.

A hátamra fekszem és fölém tornyosuló szerelmem behatolni készülő szerszámát megfogom, és egy mozdulattal az ánuszomhoz vezetem.

- Ide kérem - jelentem ki, s Szeretőmet elnézve, már e szavak hallatán komoly erőfeszítésébe kerül visszatartani a kitörni készülő geci áradatot. Behunyja a szemét, kissé fújtat, majd gyengéden megpuszilja a számat.

- Biztos? Nem fog fájni? - kérdezi féltőn, ám én a fejemet csóválom, arcát cirógatom.

- Nem, Drágám. Csak okosan, ügyesen kell ezt csinálni.

Azzal elmondok neki mindent, hogy hogy is működik ez a technika, egyúttal minden szavam demonstrálom is. Szolgánk kisvártatva azt látja, hogy már a közepéig bennem van a dákója, én meg fájdalom helyett izgatottan lihegek és bíztatom, hogy jöhet a többi része is. Férjem nem is akar hinni a szemének. Még pár perc és rendesen kefél a Szeretőm popsiban - amit neki soha nem engedtem -, az orra előtt. Az még hagyján, de élvezem is! Sőt, Ő is élvezi! Fejhangon sikítom neki, hogy dugja be ujjait a pinámba, mire Ő lelkesen ujjazni kezd. Ismét hatalmasat sikítva élvezek el, de nem akárhogyan - most spontán jön a spriccelős orgazmus! Zoli kikészült, ez már sok neki. Miért, miért pont VELE?! De inkább legyint már a problémára, csak élvezi, hogy ilyet is láthat a feleségétől. Imrém magömlése vészesen közeledik, mindig határtalanul felizgatja, amikor én elélvezek. Hanem ekkor kénytelen-kelletlen leállítom magam és lassan, óvatosan kihúzom a farkát a seggemből. Egy mindkettőjük számára váratlan mozdulattal átnyomom ZOLI SZÁJÁBA, amitől a kis alárendelt szinte extázisba kerül: mindent belead, úgy szopja és - bár Imi utálja a szitut, hogy egy hímnemű szájában van a pénisze - Ő is elélvez. Mindet, az egész tárat belelőné Zoli szájába, ha én nem ugrom oda, és nem rántom hátra a fejét, minek következtében Imre minden maradék gecije beteríti férjem arcát, haját. Szeretőmmel együtt röhögjük ki jóízűen, majd fáradtan lerogyunk a kanapéra, egymás karjaiba.

Szeretetteljes utójáték zajlik közöttünk - ölelgetés, beszélgetés, apró csókok, simogatások... Majd kéz a kézben felállunk, átlépünk a használt szolga felett és elmegyünk együtt lezuhanyozni. Ennek a munkahétnek is vége.

Azt hiszem, KEZDEM végre helyén kezelni az Imrével való kapcsolatot. Már nem tölti ki minden gondolatom, sőt - végre ismét észreveszek más férfiakat is és felébredt a korábban szunnyadó vadászösztönöm is. Amit szeretek! :-) Elvégre lényem szerves része. Amíg még jó nő vagyok, amíg még virágzik a szexuális életünk Zolimmal, miért ne?

Nem részleteztem, de ebben a bejegyzésemben említést tettem egy korábbi, fiatalabb hódolómról. Magas, szálkás izomzatú, barna hajú, nagy, barna szemű fiú volt. Mi tagadás, igen imponált, hogy egy nálam bő tíz évvel fiatalabb, kisportolt testű, jóképű kis kandúrnak ennyire tetszettem. Közel lakott és dolgozott hozzánk, Zoli kezdettől fogva tudott a dologról, sőt - ő maga hívta fel a srácra régebben a figyelmemet. Onnantól kezdve pedig pontosan tudtam, hogy idő kérdése és meglesz. A srácnak barátnője volt, de amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban tengődtek évek óta. Az én tapasztalatommal borítékolni tudtam, hogy szakítás lesz a vége, de neki magának kellett erre rájönnie. Már akkor tudtam, hogy baj van náluk, mikor kiszúrtam amit Zoli is - hogy NAGYON érdeklem a fiút. Nem is olyan sokára már ott tartottunk, hogy naponta több tucatszor jelentkezett, leggyakrabban az egyik közösségi oldalon, vagy Skype-on keresztül. Ez sokszor már kifejezetten terhes volt számomra, ám Zolit izgatta a dolog. Megbeszéltük hát (Párommal), hogy egyik este felhívom Skype-on, mikor azt hiszi a fiú, hogy egyedül vagyok itthon. Az én kis prédám megvárta, hogy elmenjen dolgozni a barátnője, és már rohant is a számítógéphez. Nem sejtette, hogy Zoli időközben a tévére is kivetítette az ő képét, míg én a csöpp monitoron előtte néztem. Férjem pucéran térdelt a padlón és verte azt a szép, kemény farkát végig, míg én ezzel a fiatal, jóképű, izmos sráccal chat-eltem és élő, egyenes adásban maszturbáltunk egymás orra előtt. Hát mit mondjak? Jól fel volt szerelve, az biztos, a barátnője tuti siratja azóta is. A legszexibb az volt, ahogy Zoli végig asszisztálta az egészet! Látta kivetítve a chat szöveget (a mikrofon nem működött, csak írni tudtunk egymásnak), nézte, ahogy elélvezünk és ő is erre ment el. A srácnak nagyon nagy farka volt, tetszett, hogy Zolit még ezzel is húzhatom. Nagyon szexi kaland volt, de mindig csak virtuálisan. Ami engem iszonyúan idegesített. Én nem vagyok huszonéves, így hát nem a virtuális világ rabja vagyok (hála Istennek!). Nekem igazi, kézzel fogható ember, valódi férfi kell. Valamiért egy ilyen találkozásra SOSEM volt kapható ez a fiú. Ha a munkahelyén vagy a környéken összefutottunk, csak hétköznapi témákról csevegtünk pár udvarias szót, aztán ki-ki ment tovább a maga útján. De egyszer nem csókolt meg, nem ért hozzám, semmi fizikai kontaktus nem volt közöttünk. Iszonyat. Ezzel szemben napi több tucat üzenettel bombázott (még munka közben is, ami NAGYON kellemetlen volt), hogy fotózzam le az aznapi dekoltázsomat és küldjem át. Na ez nagyon nem az én szinten, nem az én világom. Villámgyorsan le is építettem és köszönöm, de a huszonévesek előtt azzal a lendülettel be is zártam a kaput. Nem véletlen, hogy nem keresem az éretlenek társaságát.

Volt még valaki, akire nagyon szívesen gondolok, holott alig történt valami kettőnk között. Eladó volt egy barkácsboltban. Lakásfelújításkor tértem be oda. Azonnal, ahogy összenéztünk, szinte megszűnt számunkra a külvilág. Milyen fura, sosem kerestem a kigyúrt, szép arcú férfiak társaságát, azok mégis megtalálnak. Gábor világítón kék szemű, sötétszőke, izmos, arányos testű, középmagas férfi volt. VÉGRE felnőttnek mondható korosztály, a harmincas éveinek közepe táján. Nagyon-nagyon kedves volt és a sztereotípiákkal ellentétben egyáltalán nem buta. Addig-addig flörtölgettünk, míg röpke két hét után össze is hoztunk egy randit. Egy kellemes kávézó eldugott kis félhomályos sarkában beszélgettünk, nevetgéltünk aztán csókolóztunk. És bizony nagyon jól csókolt! Olyan finom, lágy, érzéki csókja volt, hasonló jellegű, kellemesen erotikus érintése, hogy legszívesebben akkor és ott helyben lefeküdtem volna vele. Sajnos nagyon nem tudott akkor ez megvalósulni, de ami még rosszabb, később sem. Őt nem én küldtem el. Megbeszéltünk újabb randit, amikor is megtörténhetett volna bármi, készültünk is rá, de közbejött valami. Hol neki, hol nekem - így végül teljesen letettünk arról, hogy valami is legyen. Én egy darabig próbáltam úgy intézni, hogy összejöjjön, de miután nem találtam elég nyitottságra a másik oldalon (ő független volt, de gondolom, azóta becsajozott), végül letettem a dologról. Ez nem így működik. Meggyőződésem, hogy ha két ember igazán akar valamit, akkor azt össze is hozza. Ha meg nem, akkor ennyit is ért a történet. Én nem futok senki után. Sajnálom ugya, hogy Gábor kimaradt az életemből, ám nem született még meg az a pasas (remélhetőleg), aki miatt én "kardomba dőlnék", ha nem fekhetek le vele.

Ebben a bejegyzésben az a lényeg, hogy úgy érzem, lassan visszazökkennek a dolgok a normális kerékvágásba. Imre, ha nem is egyik napról a másikra, de szépen a helyére kerül nálam, én pedig továbbra is nagyokat szexelek a kedves férjemmel úgy, hogy azért közben nyitva tartom a szemem. :-) Mert a vadászat nem áll le. Nem olyan. Az valakinek vagy a vérében van (és akkor rendszerint jó vadász), vagy nincs. És az én ereimben itt bugyog. 

Csalódott vagyok. Megszoktam már, hogy lassú víz partot mos, sőt - még szeretem is kivárni, ami arra érdemes. Imrével a legtöbb szintlépésünkhöz - részéről - idő kellett, de NAGYON megérte. :-) Most mégis közel állok ahhoz, hogy lemondjak arról, aminek lehetőségét legutóbb felvetette.

Történt ugyanis, hogy telt - múlt az idő, mint a mesében, de csak nem volt lehetőségünk sem kettesben lenni a cégnél, sem szexelni, vagy akár csak randizni egy jót. Egy ilyen javaslat elhangzása után! Mikor végre sikerült fél órára kettesben maradnunk, szóba hoztam neki, hogy azóta is csöpög a puncim a gondolattól, hogy az ő kis szexrabszolgája lehetek. Komolyan gondolta, amit akkor mondott? Kisebbfajta arcul csapásként ért, hogy félszeg mosollyal visszahőkölt és kitérőn közölte, hogy ő sokat gondolkodott azóta ezen (ergo nagyon is foglalkoztatta a dolog!), de rá kellett jönnie, hogy "ő nem ilyen", hogy "ezek a mindenféle szexuális perverziók hál' Istennek nagyon távol állnak tőle". Hmmm. Ez új. Akkor ki volt az a fickó, aki a melleimről nyalta, szívta, simogatta a saját spermáját, vagy akit az ánuszába nyúlva, a G-pontját izgatva nyeltem az ondóját? Vagy aki már hátulról is betette nekem? Számomra ugyan ezek egyike sem meríti ki a perverzió kategóriát, sőt, ezek mindegyikét (na jó, a G-pont kivételével) maga kezdeményezte spontán úgy, hogy előttem még soha, senkivel nem csinálta egyiket sem. A nyitott, fantáziadús hozzáállása arra engedett következtetni, hogy ha A-t mond, abból lesz B is... Most meg visszakozott. Az első gondolatom az volt, hogy semmi gond, úgyis összejön - mert mindig összejött eddig is minden tervünk, szexuális fantáziánk, gondolatunk. Csak volt, ami lassabban realizálódott. Sosem szoktam elveszíteni a lelkesedésem e téren. :-) Kifizetődő!

Azóta azonban nem csak e téren fújt visszavonulót kedvesem. Ha jól számolom, összesen kétszer szexeltünk azóta, mindkétszer óriási orgazmusaim voltak (naná, hisz' olyan sokáig kellett őt nélkülöznöm előtte). Aztán, ahogy az ebédszünetekben, meg napközben beszélgettünk a kollégákkal, lassanként elmesélte, hogy egész hónapban minden hétvégén közös programokat csinálnak az asszonnyal. Utazgatnak, wellnesseznek, táncolni járnak. Na igen, így már értem. Mintha újra élnék a fiatalkoruk legszebb éveit, gondoltam. Azonnal háttérbe is húzódtam. Nem célom közéjük állni. Ez a hajó elment már, ezt az embert nem nekem dobta a gép, hanem a feleségének. Miután a kollégák és az üzleti partnereink továbbra is flörtölnek velem, udvarolgatnak, teszik a szépet, Imre résen van és nem ereszt. Ugyan úgy tesz, mintha nem értené, mikor pajkosan célzok valamire, de ha csak teheti, végigsimít a fenekemen, mikor senki sem látja. Ha kettesben megyünk valahová, az isteni humorával hengerel le és viccesen cukkol, udvarol ő is ezerrel. Azzal az édes, ellenállhatatlan stílusával. :-) Nem lép semmi konkrétat, semmi egyértelműt. "Hivatalosan" tartja magát, de érzem, látom, tapasztalom, hogy azért kellek is neki és nem akar lemondani rólam.

Nagyon sokat gondolkodom ezen... Az egész kapcsolaton. Azon, mi is fűz hozzá - és azon is, mi szakít el tőle.

Hogy mi fűz hozzá? A szerelem. Szeretem őt. Szerintem mindig is szeretni fogom. Szexuálisan is csodálatos köztünk az összhang, ez még működhet továbbra is. Mindemellett kölcsönös tisztelet és bizalom övezi a kapcsolatunkat, ami nagy érték, még akkor is, ha azt a fránya szerelmet (idővel) ki is vonjuk az egyenletből.

Ugyanakkor... Elválaszt tőle a puszta tény, hogy nős ember. Méghozzá olyan, aki - a maga módján - lojális. Egyikőnk sem tervezte soha, hogy felrúgja a házasságát, hogy ott hagyná a családját egy affér miatt. Ezt szigorúan kikötöttük már a legelején. Jóllehet, ahogy a Zanzibár is énekli: "Szerelemről szó sem volt", de csak kihúztuk azt a lapot is. Ez van. Mégis ragaszkodunk a Párjainkhoz. Rendkívüli embereket választottunk társnak és ez jól is van így. Viszont ez az egyszerű tény a garancia arra, hogy Imrével való kapcsolatomnak meg vannak számlálva a napjai... (Hónapjai? Évei??)

Érdekes dolog ez... De főleg kockázatos. Nagyon észnél kell lennem, minden pillanatban. Alapvetően szuper dolognak tartom, hogy bármikor tudok játékos és a JÓ ÉRTELEMBEN picit "őrült" lenni, ám a józan eszem mindig felülkerekedik, amint úgy hozza a szükség. Ha nem így volna, már ki lennék borulva. Ki lennék, mert akkor nem tudnám legyűrni magamban a fel-feltörő érzelmeket. Nem lehetek szerelmes egy egyértelműen elérhetetlen férfiba. Annak kell kezelni ezt a dolgot, ami: ajándéknak, ami az amúgy is szép és jó Életünkhöz még hozzátett, hozzátesz. Amikor van, örülni kell neki és élvezni, ám ha nincs, ha megszakad (hisz' erre is volt már példa ugyebár), nem szabad siratni. Hmm. Vicces, hogy ezt írom. Nem szabad sírni. Pedig el sem tudom mondani, mennyit bőgtem a szakításunk után... Fura, azt hittem, túl vagyok azon is, ám most, hogy szóba került, csak sikerült feltépni a sebeket. Fáj. És EZ az a bizonyos KOCKÁZATI TÉNYEZŐ. A szívünk. Mert mi lesz most vele? A viselkedésemet ugyanis tudom szabályozni, a mosolyom őszinte, a munkámat tudom végezni a többi feladatommal együtt, a férjemet ugyanolyan szeretettel, ugyanolyan szenvedéllyel ölelem - csókolom, a gyerekeim mellett pedig minden másról megfeledkezem. Na de mi van, amikor egyedül vagyok? Amikor rám szakad a fájdalom? Vagy mikor a szemembe néz a cégnél és én vágyom, hogy ÉRJEN MÁR HOZZÁM, csináljon velem végre valamit? Nyomjon a falhoz az Isten szerelmére, kulcsolja az ujjait az enyémekbe és tapassza be a szám azzal a csodálatos csókjával! Ha már összetörte a szívem, összeforrhat-e újra? Az önvédelmi reakció már beindult, az pedig bizonytalanságot eredményez. A kérdést, miszerint akarom-e én ezt az egészet továbbra is? MEGÉRI??