Zoli: "Ismétlem, Úrnőm: ma különösen bevállalós hangulatban vagyok! Ez azt jelenti, hogy BÁRMIT megtehetsz velem, BÁRMIT elmondhatsz ŐSZINTÉN, elviselem!"

én: "Hmm... Ennek már nem ülök fel. Legutóbb is nagyon megviselt, mikor az Ő csókjairól áradoztam. Hetekig tartott, hogy kiheverd a sokkot. Én meg már azt hittem, rámegyünk."

Zoli: "Igen, de most nézz rám! Ha mindig meg akarsz kímélni, hogyan lépjünk szintet? Eddig minden egyes szintlépésünk lesokkolt, aztán megemésztettem és mindig tovább, feljebb léptünk! Értsd meg végre - engem EZ ÉLTET! Akarom a durvábbat, a keményet, a kegyetlen valóságot!! Könyörgöm, Úrnőm!"

Zoli minden alkalommal, ahogy emeltük a tétet és egyre keményebben nyomtuk a cuckold házasságot, kiborult. Először kikészült attól, hogy Imrével összejöttem. Aztán attól, hogy leszoptam. Aztán attól, amikor először elélveztem tőle. (Aaaah, azóta is olyan jó arra visszaemlékezni! :-) Mmmm...) Iszonyúan megviselte, mikor először hallott a swinger klubban más pasitól olyan sikollyal elélvezni, hogy attól egy fél percre az egész klub elcsendesedett (ezek szerint ott sem sűrűn hallanak ilyet :-D). Kiborult, mikor - szintén a klubban - 2,5 órán át keféltem valaki mással és élveztem. Az is megviselte, mikor beismertem, hogy szerelmes vagyok a szeretőmbe, de az azért más volt - az a vallomásom abszurd módon valahogy még mélyebben kötött össze bennünket. Legutóbb azt volt képtelen egy-két hétig is megemészteni, hogy Imre csók technikájáról áradoztam, pedig az is egy igazi cuckold - S/M együttlétünk alkalmával történt, amikor szintén előre közölte, mennyire alázatos hangulatban van... Erről ennyit. Sajnos az alázat a spermájával együtt lövellt ki belőle, utána jött a kiábrándultság, a csalódottság, a megtépázott önbizalom. Én - sajnos, vagy nem sajnos, - túl gyakorlatias és ilyen szinten érzéketlen vagyok ahhoz, hogy sajnálni tudtam volna. Ő kérte, megkapta, reklamációnak a pénztártól való távozás után helye nincs. Ez az eset azonban egy időre sajnos árnyékot vetett a kapcsolatunkra.

Nos, miután a fenti párbeszéd ma hangzott el, az én alázatos kis szolgám meg is kapta a maga szintlépését. A legfrissebb sztorit, az új fejleményt, amivel Imre még engem is meglepett (többé - kevésbé) úgy két héttel ezelőtt. 

Épp az irodában évődtünk, lopva kihasználva az adódó húsz perceket, fél órákat, aznap több ilyen üresjárat is volt, nagy örömünkre. Persze végig hergeltük egymást. Egyik alkalommal, mikor egy dokumentumot tettem az asztalára és a popsimmal végigsimítottam az ölén, elkapott és maga felé fordítva megdöntött kicsit az ölében. Szó szót követett, majd egyszer csak azt mondta: "Akarsz a szolgám lenni?" Uuuhhh!!! Azonnal megtelt a puncim vérrel, a mellbimbóim szinte átfúrták a vékony kis blúzomat. Én, aki mindig a korbács másik végén szoktam állni, fekete lakk fűzőben, tűsarkú csizmában, kegyetlen Dominaként, olyan ajánlatot kaptam, amiről bárki mástól még csak hallani sem akartam volna. De ott cicáztam ennek a nagy és erős férfinak az ölében és extrém módom felizgultam a gondolattól, hogy ő engem ledominálhat. Visszakérdeztem és megerősítette, valóban megfordult a fejében ez a gondolat. Még szorosabban bújtam hozzá. "Mmmm, és mondd csak, mit várnál tőlem, mit kellene tennem neked, Édes?" - kérdeztem tőle búgó hangon. Vagány, szexi mosollyal és tőle szokatlan határozottsággal vágta rá: "Mindenféle szexuális dolgokat. Szeretnéd? Benne lennél?" Lelkesen IGENT mondtam! Nagyon akartam, hogy ezt fejtse is ki nekem RÉSZLETESEN, sőt, mutassa is meg, mit akar, mire vágyik! Sajnos azonban ezt nem tehette meg - visszajöttek a kollégáink és szétrebbentünk. A levegőben maradt a számtalan kimondatlan kérdés, sőt, a kielégítetlenség és ezt utálom!! Teljesen fel lettünk húzva mindketten, legszívesebben ott, helyben megdugattam volna magam vele, még könyörögtem is volna neki, komolyan, akkor és ott, én is BÁRMIT megtettem volna alázattal, áhítattal az én Drágámnak, ahogy kis szolgám nekem, ma este. Abban a pillanatban utáltam szegény kollégáimat, pedig hát nem tehettek arról, hogy visszaértek a prezentációról. 

A durva az, hogy ennek már kb. két hete, és azóta olyan pörgés volt a munkahelyünkön, hogy még kettesben sem igazán tudtunk maradni, nem hogy kifejteni ezt a felajánlást rendesen. Pedig akarom. Azóta is ez motoszkál bennem. Hiszen ismerem jól ezt az embert, tudom, hogy SOSEM BÁNTANA, soha az életben nem tenne olyat, ami nekem rossz, csak olyat, ami izgat és kényeztet. NEKI bármikor szívesen lennék kiszolgáltatva önszántamból, mert megbízom benne, szexuálisan pedig olyan szinten izgat, hogy arra szavaim sincsenek, egyszerűen képtelen vagyok betelni vele.

Nos, mindezt elmondtam így, ahogy van Zolinak. Itt áradoztam RÓLA, arról, hogy bizony, neki még alá is mennék, hogy epekedem utána, hogy megőrülök, úgy hiányzik, vágyom a csókjára, a szoros, érzelmes ölelésére, de most már arra is, amit legutóbb megcsillogtatott. Na ez, barátom, szintlépés a javából! Soha, senkinek nem engedtem, hogy ledomináljon. Vagy nekem kell/kellett uralkodni (mmm, a hatalom édes az íze), vagy egyenrangúság volt/van jelen a kapcsolataimban. Ez új, és senki mással nem is mennék bele. De Imre... Imre az a férfi, akivel ezt igazán élvezném. Zolinak pedig elmondtam, hogy nagyon tetszene, ha Imre az orra előtt dugna meg. Igen, erre vágyom! Hogy Zoli csak térdeljen a farkát verve a sarokban a parkettán és csak nézhesse, ahogy Imre a magáévá tesz akárhány módon, szenvedélyesen, akár szerelmesen, akár dominánsan. Csak lássa végre a saját szemével, mennyire jó nekem A MÁSIK FÉRFIVAL, a szeretővel! Elképesztően izgatna a dolog.

Most mindenesetre itt tartunk: aktív cuckold itthon; s vadászpuskát ragadó nyúl az irodában. Alig várom, komolyan, odavagyok, nagyon várom, hogy kiderüljön, mi lesz ebből!! Akarom ezt a férfit. Akár domináns hímként is!