Imre túl van a kezdeti sokkon. Az első hármas élményünk hirtelen nagyon tömény volt neki. Utána Zoli el is tűnt egy időre a képből és Kedvesem külön kérésére, időt hagyva neki, hogy megemészthesse a dolgokat, pár hétig csak kettesben szerelmeskedtünk Imrével együttléteink alkalmával.

Egy ideig nem is hoztam szóba neki a férjemet, de az utóbbi héten egyre gyakrabban tettem. Jó okom volt erre - a lefoglalt hosszú hétvége egy vidéki felkapott wellness hotelben, ahová bizony hárman megyünk. Hárman, két egymásba nyíló szobába. Imre és én leszünk az egyikben (a franciaágyas hálóban), Zoli pedig a kihúzható kanapén a másik szobában. Szokás szerint a fiúk idegeskednek igazán, én el vagyok foglalva a stratégiámmal, a taktikámmal, amellyel mindig egyre közelebb hozom őket egymáshoz és önmagukhoz. S ahogy omlanak le a falaik, úgy kötődnek mind a ketten egyre erősebben hozzám. Igen, teljesen tudatosan függőséget indukálok bennük. Ez van.

Végre, végre, végre! Elérkezett a Nagy Nap. Az idő ragyogó, Imre Lexusával megyünk. Mi ketten elöl, Zoli hátul. Jó, hogy hosszú az út. Mindent át tudunk beszélni, mint három jó barát, végre felszínre kerülnek a kérdések, aggályok és mindenki tisztáz mindent. Én amikor csak lehet, háttérbe húzódom, mert a kapcsolatunknak ez a része leginkább kettőjükről, a két fiúról szól. Már félúton vagyunk, mikorra teljesen feloldódnak, s lassan mindenki átveszi az igazi cuckold rezgéseket. Immár mindhárman ugyanolyan izgalommal - ők ketten kiadós erekcióval - állnak a hétvége elé.

Imre kiszáll a kocsiból és kinyitja nekem az ajtót. Kisegít az autóból és férjemre rá se nézve odahajítja neki a kulcsot. "Hozd a csomagokat és zárd be utána a kocsit" - veti oda, míg a kezeimet csókolgatja. Egymást kézen fogva lejtünk a recepcióhoz, a cipekedés Zolira marad. Eleinte őt magát is meglepi, mennyire lazán veszi új fajta szolgaságát, jót tett a kocsiban a beszélgetés. Hanem az első igazi megaláztatás a bejelentkezésnél kezdődik - akkor szembesül először azzal, hogy bizony MÁSOK ELŐTT is senkinek minősül. Miután törzsvendégek vagyunk, már arcról felismernek bennünket a recepción. Nem csoda hát a dolgozók zavara, midőn azt látják, hogy mi Imrével évődünk ott, a pasas meg, aki addig férjemként volt mindig jelen, a bőröndjeink mellett áll vigyázban, pár lépéssel hátrébb. A következő sebet a megszokott kérdés ejti: "Az autójuk az ABC-123 rendszámú Ford, ugye?" - s már rögzítené is a kis hölgy a megszokott típust, mire Imre közbevág. "Nem, egy Lexussal jöttünk. A rendszáma XYZ-567." A személyzet két tagja értetlenkedve bámul ránk felváltva, mire jelezzünk nekik, hogy kezdünk türelmetlenek lenni. Szerencsére hamar bejelentkezünk és elindulunk, hogy elfoglaljuk a lakosztályunkat. A csomagokat - természetesen - Zoli egyedül cipeli. A lift előtt elkalandozik jobbra, a wellness részleg felé a tekintetem. Imre megsimogatja az arcom. "Elnézzünk arra? Hátha találunk neked valamit?" - kérdezi gyengéden. Én rögtön fellelkesülök. "Jó! Igen, foglaltassunk magunknak egy páros masszázst! Zoli addig szépen felviszi a cuccokat és kipakol." Imre elvigyorodik és - fitogtatva, milyen hamar belejött ő is a szerepébe - férjem felé sem fordulva csettint egyet neki. Ő próbálja azért itt tartani a renoméját, így nagyon feldühíti ez az arcátlan stílusa Imrének. Nem fér bele!!! Gondolja, de mielőtt megszólalhatna, hogy kiálljon magáért, Imre és én egyszerre nézünk rá, arckifejezésünk pedig minden kétséget kizáróan emlékezteti arra, amit megbeszéltünk. Ez pedig az, hogy MINDENT LEHET. Hogy bármeddig elmehetünk, mert ki tudja, lesz-e még ilyen, közös élményünk valaha is. Most kell úgy csinálni, ahogy igazán akarjuk, hogy igazán kemény legyen. Szolgánk nagyot nyel hát és szembesül vele, mennyire kiszáradt. Elmormol egy halk "igenis"-t, azután beszáll az épp nyíló liftbe a temérdek poggyásszal. Nem is baj, gondolja, legalább bonthat magának egy sört.

A nap nagy része már nem is telik olyan kellemesen Zoltán számára. Kezdi megbánni, hogy belement ebbe az egészbe. Imrével gyakran évődünk, nagyon hamar átlátja - jobban, mint szeretné - mennyire meghitt, intim is a kettőnk viszonya. Míg mellőzzük, bőven akad ideje rágódni a fájdalmas kérdésen: mikor és hogyan történhetett, hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz?! És legfőképp... Milyen közel?? Megbeszéljük, hogy amikor medencézünk és szaunázunk, mindhárman egyenrangúként viselkedünk, így jobb az egyensúly és mindkét fiúnak könnyebb a lelke, ha van egy rövidke könnyített szakasza is a kikapcsolódásunknak. Így is történik, jókat úszkálunk, viccelődünk, beszélgetünk, ám én már elkezdek váltani: a víz alatt többször is megsimogatom, a lehetőségekhez képest intimebb helyeken is érintem szeretőmet, férjemet azonban egyszer sem. Ezt mindketten észreveszik. Imre nagyon élvezi ezt, hiszen úgy érezheti, alapos előnye van Zolival szemben. Zoltán - mint általában - egyszerre szenved ettől, ugyanakkor elkezdi határtalanul izgatni is a dolog. Már kellemetlen, hogy újra és újra feláll a farka, aggódni kezd, hogy hogy fog kikerülni a vízből. Imre ugyanettől tart, mert már ellökdösi magától a kezem. Vicces szitu. Segítek rajtuk, egyszersmind zavarba hozom őket - váratlanul kijövök a medencéből, kettesben hagyva két hódolómat. "Előre megyek megtörölközni. Ha alkalmas lesz, gyertek utánam." Szinte cuki, ahogy mindketten egyszerre esnek kétségbe szavaim hallatán. Feszengenének egymás társaságában, ezt jól tudják, ugyanakkor egy biztos - épp ezért tuti, hogy nem fog felállni a szerszámuk. Bizony, hamar utánam jönnek. A szobába érve megkérem Imrét, hogy zuhanyoztasson le. Az ajtót természetesen nyitva hagyjuk. Sőt azt is megengedjük, hogy kis szolgánk az előszobában térdelhessen és verje a szánalmas kis himbilimbijét amíg bámul minket. Beállunk a zuhany alá úgy, mint egykor rég, a kis búvóhelyünkön, mikor még a közös zuhanyzás volt az elő- és az utójátékunk. A vizes fürdőruháinkat a csapba dobjuk, én pedig Zolira ripakodom, hogy fogjon egy kis mosószert és mossa ki őket szépen, a sajátjával együtt, hogy valami hasznát is lássuk. Engedelmeskedik, hiszen közben a tükörből jól láthat minket. Imre először lát vizes hajjal és nagyon tetszik neki a látvány. A vízsugárral játékosan kényezteti mellbimbóimat, puncimat, majd ameddig szappanoz, én irányítom rá a zuhanyt. A szappanhabtól sikamlós tenyerével és ujjaival melleimet, majd fenekemet masszírozza. Én egyre nagyobbakat nyögök, sóhajtozom, már alig tudom szabályozni a kedvesemre zubogó víz irányát. Cserélünk. Puncimat bőséges vízzel tisztogatja. Eközben ujjaival először csak kívülről paskolgatja, simogatja a nagyajkakat, kisajkakat, majd egyre beljebb hatol velük. Ez alatt én az ő testét szappanozom be mindenütt, többször hirtelen megszorítva, belekapaszkodva, ahogy elöntenek a kéj újabb és újabb hullámai. Ő stabilan tart erős karjával, én pedig egyre mohóbban szappanozom mindenütt, miközben szenvedélyesen csókolózunk. Zoli számunkra nem is létezik abban a pillanatban, megszűnik körülöttünk a világ. Pedig szolgánk nagyon is jelen van benne. Valahogy teljesen természetesnek érzi az egész szituációt. Elzárja a végtelenségig folyatott csapot és elfordul az agyonmosott fürdőruháktól. Letérdel a hideg kőre, majd nagyon lassan, halkan, óvatosan lopakodva kúszik felénk égnek álló fasszal, hogy egészen közelről láthassa a gyönyört, amit átélünk. Ekkor még nem foglalkozik ezzel, így nem is tudatosul benne, hogy áttört egy gátat magában. Ugyanis a megalázottság és düh, féltékenység íze szinte teljesen eltűnt most belőle, egyszerűen imádja a látványt, ami elé tárul. A falnál lapulva veri a farkát eufórikus állapotban, ahogy végignézi, hogy én elélvezek a kollégám ujjainak ügyes játékától. Sikítva dőlök hátra a karjában, egész testem reszket, vonaglik a kéjtől, ordítok és a faszáért könyörgöm, amit eddig én hol vertem, hol simogattam, masszíroztam. Nem is teketóriázik. Játszi könnyedséggel megemel, két lábamat a dereka köré fonom és belém rakja méretes szerszámát. "Óóóóóhhh, de finom..." - suttogja erotikus áhítattal és hátam a fürdőszoba vizes falának nyomja. A szemébe nézek kihívón. "Basszál meg! Most azonnal! Akarom!" Nem szokta meg tőlem ezt a stílust, de hihetetlenül felizgatja először hallva tőlem ilyet. Hirtelen és mélyen döf belém. Hátravetett fejjel felkiáltok, érzem, ha tovább csinálja, jön is a következő, szintén nagy orgazmus. "CSINÁLD! Még, gyerünk, gyerünk, ne hagyd abba, még akarom!" És csinálja is. Kőkeményen, ösztönből, vadul, ahogy addig még soha. Jól megkefél a fürdőkádban. És ahogy egyre hevesebben pumpál, érzem, ahogy közeledik, velem egyszerre. Ő kiáltva nyög, hörög, én szinte vinnyogva sikítok, miközben telepumpál az isteni gecijével. Imádom, ahogy még belém nyomakodik ilyenkor. Ám lassan lelohad és kezd kicsöpögni belőlem az a csodás nedű. Azonnal elkiáltom magam: "Szolga, ide!" Már ott is terem Zoltán és mondanom, tennem sem kell semmit, a zuhanykabinba ugrik mellénk és mohón nyalogatja le az ő farkát és az én puncim felváltva. Imrének - meglepetésemre - ereje sincs tiltakozni ez ellen. Végül férjem rácuppantja ajkait széthúzott puncimra és szájával vákuumot képezve szívja ki belőlem az utolsó kortyot is. Ekkorra már majd szétdurran, fel is néz ránk. "Úrnőm, kérek engedélyt elélvezni!" Rámosolygok, mint valami kedves kis jószágra. Megsimogatom a fejét és egy kegyes bólintással megadom az engedélyt. Tudja, hol a helye, ezért megalázó módom a lefolyóhoz térdelve veri ki magának, abba ejakulál. Nyüszítve, rázkódva élvez egy hatalmasat. Így, mindhárman végezve, mosolyogva nézzük egymást.

Elvonulunk a szép lakosztályunk még szebb fürdőszobájába, lezuhanyozunk és kiülünk a teraszra, ahol iszogatással, beszélgetéssel, nevetgéléssel töltjük a délután hátralévő részét.