Drága Olvasóim!

Hosszú, túl hosszú ideig kellett nélkülöznöm Imre közvetlen társaságát az utóbbi időben. A minap végre megtört a jég, nagy nehezen csak össze tudtunk hozni egy pazar légyottot. Zolikámat természetesen ki nem hagytam volna ebből, hiszen ez alapvetően a kettőnk közös játéka. A történteket ugyanúgy írom le, mint a fantázia novelláimat - úgy vettem észre, az sokaknak bejött. ;) Jó szórakozást az IGAZI sztorihoz is!

Zoli nagy izgalommal készül a fogadásomra. A hétvégére megoldotta, hogy kettesben legyünk. Péntek van, ő mára szabit vett ki a kedvemért. Kitakarított, meglepetés vacsit főzött és most várja, hogy hazaérjek a munkából.

Mi van már?! Itt kellene lennie... Gondolja magában. Percenként néz az órára és egyre szűkebb a gyomra. Már épp felmarkolná a dzsekijét, hogy a keresésemre induljon, mikor kattan a zár és belépek az ajtón. Bár óriási kő esik le kedves férjem mellkasáról, szíve egyszerre mégis hevesen kezd verni. Egyszerre jön ki rajta az egész nap összes izgatottsága.

- Na végre! Hol voltál, mi tartott ennyi ideig?

- Ugyan már, szívem... Egyébként meg SZIA.

- Hhhh, jó, persze, szia... Idáig dolgoztál?! Úgy volt, hogy ma sietsz haza. Mindent elintéztem, úgy vártalak már, nézz csak körül! Várj, add a kabátod. Így. Ide szépen beakasztjuk.

Körülnézek és rögtön feltűnik a tisztaság ragyogása, a rend és a finom ételillatot már kint is éreztem. Mmm, pompás! Ki így, ki úgy ajándékoz ma. Mosolyogva, szinte dorombolva bújok kedvesemhez, aki először magához szorít, simogat, puszilgat, majd VÉGRE észreveszi. Először csak a nyakam szaglássza meg. Bizony! Ez Imikém illata. Eltart magától, félrefordítja a fejét és most már a szemem, arcom ragyogását fürkészi avatott szakértelemmel. Leesik neki!

- Hééé, Kicsim! Téged ma megbasztak!

Kitör belőlem a kacagás.

- De meg ám! És hoztam ajándékot is, Imre küldi sok szeretettel. Ja, mellesleg "kellemesen nedves" hétvégét kíván nekünk. Szóval, mi a vacsora?

- Mmm, ez nagyon izgalmasan hangzik, mesélj!

- Később - keményen csattan a hangom. - Most levetkőztetsz.

Ért a hangnem váltásból. Nagyot nyel és most már még jobban felizgulva várja a folytatást. Rávágja:

- Igenis ÚRNŐM!

Zoli lehámozza rólam a ruháimat. Először a csinos blézert, majd a szoknyát. Mikor letolja rólam, hangosan felnyög - bizony! AZ a spéci harisnya van rajtam, ami puncinál és popsinál, a fenekem és a hasam között kör alakban nyitott. Bugyi nincs rajtam. Biztosra mentem. Már reggel tudtam, hogy lesz ami lesz, én ma megdugatom magam Imrével. Zoli megbabonázva, szinte hipnotizálva fúrja orrát, arcát, száját szabadon hagyott puncimba, amiből még mindig Imi spermája csurog, saját kéjnedveimmel keveredve. Nem hagyom, hogy lefetyelje, térdemmel odébb lököm.

- Azonnal vetkőztess tovább!! - rivallok rá, ő pedig reszkető kézzel engedelmeskedik.

Hmm... Jó érzés nézni, ahogy ez a kisportolt testű, jóképű, erős és intelligens férfi a lábaim előtt hever, ilyen szinten kiszolgáltatva minden kényemnek, kedvemnek. Van ebben valami elképesztően szexi. Mint egy megszelídített harci tigris, amely a tenyeremből eszik.

Mikor már teljesen meztelen vagyok, kecsesen odasétálok az étkezőasztalhoz ami lenyűgözően pazarul van megterítve. Gondolatban elismeréssel adózom csodálatos férjemnek, de persze ebből ő jelenleg semmit sem láthat - kívülről úgy fest, semmit sem vettem észre az ő nagy igyekezetéből.

Az asztal körül az Ikeában vásárolt, teljesen átlátszó plexi székek állnak. Kihúzza nekem az asztalfő helyén lévőt, majd alám tolja. Élvezem, ahogy a tiszta, síkos műanyag hűvöse a csupasz, nedves puncimhoz ér. Megengedem neki, hogy alámásszon, de csak ha előtte levetkőzik ő is. Meztelensége az ő "egyenruhája". Villámgyorsan kapkod le magáról mindent és bekúszik a szék alá. Ösztönösen szétterpesztem a lábam és játszani kezdek magammal. Alulról, premier plánban nézheti végig, ahogy feldugom magamnak az ujjam, miközben Imre nevét ismételgetem és azt ecsetelem, milyen finom volt ma délután, ahogy ki-bejárt az a nagy és vastag farka a puncimban. Arcán a kínzó gyönyör kifejeződése, sebesen veri a farkát. Ha nem lenne ott az a vékony, teljesen átlátszó műanyagréteg, közvetlen az arcába csöpögne szeretőm finom gecije és imádott feleségének csodálatos puncileve. De ott van... Mikor már azt gondolná, hogy mindjárt elélvezek, ráförmedek.

- Hé! Hol a vacsorám?! Hát így kell fogadni a munkából fáradtan hazatérő Úrnődet, mi?? ÉHES VAGYOK! Gyerünk!

Zoli szinte fejvesztve tápászkodik ki és ugrik fel, hogy azonnal ismét szolgálatomra álljon. Alapvetően kitűnő házigazda - ha épp nem terelik el ennyire durván a figyelmét. :-) Már rohanna is a konyhába, de megtorpan és a közeli komódra készített rövid italos tálcák mellé ugrik.

- Gazdám, aperitifet, mit adhatok?

Unottan könyökölve bámulom a kínálatot, végül a legdrágább, legféltettebb bodzapálinkáját választom. Boldogan tölt nekem, térden állva nyújtja át. Nekem sincs kőből a szívem, engedem, hogy koccintson velem. Összekacsintunk, lehajtjuk, jöhet a vacsora. Mindent felszolgál, majd az asztal mellé, a földre készített etetőtálba szed magának némi ételt az engedélyemmel. Négykézlábra ereszkedik és velem együtt ő is vacsorázik. A hangulat emelkedik. Az étel fenomenális, kedvesem ezúttal is kitett magáért. Egy gondolat szöget üt a fejembe.

- Hmm. Tudod, mi tetszene, Drágám?

- Mi, Úrnőm? Ó, köszönöm, hogy így szólítottál!

- Na igen... Arra gondoltam, szívesen venném, ha ez a sok finomság egy másik finomságon, nevezetesen egy szuperszexi csajon lenne megterítve, akiről te a puszta kezeddel és száddal nyalod, rágod le az összes kaját.

Elnevetem magam, ahogy látom férjemet összerándulni a hallottaktól. Azonnal el kell szorítania magának a makkja alatt, nehogy spontán elélvezzen a gondolatra. Gonoszul folytatom eszmefuttatásomat.

- Szinte látom magam előtt, ahogy a lánynak a nyalogatás folyományaként előbukkannak a gyönyörű, hegyes, feszes mellei, a tocsogó puncija. Te meg csak folytatod a gyötrését lassan, élvezettel... Ő egyre nagyobbakat nyög, zihál, sóhajtozik, de tudja jól, hogy nem ficánkolhat, hiszen akkor lepotyogna ez a sok drága étel a szépséges testéről és ezt, ugyebár, nem engedheti meg magának egy rabszolganő. Még akkor sem, ha te már a mellbimbóival játszadozol, vagy teszem azt a zamatos kis puncijában turkálsz. Igaz? - kérdem kedélyes, csevegő hangon és kikanalazom a desszertem maradékát. Zoli kész van, a pulzusszámát elképzelni sem tudom, non-stop az ejakuláció határán van, minden sejtje pattanásig feszült, kilövellésre kész. Halkan felnyüszít. Mmm, szeretem ezt a hangot. Folytatom hát a kínzást.

- Na persze, ilyesmi sosem történne veled - mert rád aztán senki sem kíváncsi. Egy nőnek sem kellenél. Ugye tudod?

- Igen Úrnőm... De TE! Te még nekik is kellesz! A nőkből is közel olyan hatást váltasz ki, mint a férfiakból!

Váratlanul témát váltok.

- Képzeld, ma pezsgőztünk a Kedvesemmel! Megkaptuk Levitől a kedvenc kis szobácskánkat a panzióban és mivel tudta, hogy évfordulónk van, pezsit készített be nekünk és epret. Megegyeztünk, hogy én vezetek visszafelé, úgyhogy ő itta a pezsgőt, enyém lett az eper. Bár az epret egymás szájából ettük felváltva, vicces volt. A pezsgőt pedig a melleimről és a cipőmből, meg a lábujjaimról itta.

- Ááááááhhh!! - Zoli veri, veri a farkát, ám egyre gyakrabban kell elszorítania, ha nem akarja elrontani az esténket.

Felállok a székről és némi meglepettséget, zavart mímelve az ülésre mutatok, ahol két szerelmes buja nedveinek finom foltja csillog.

- Ahh, nézzenek oda! Gyerünk, tisztítsd le a széket azonnal!

Zoli odapattan és mohón nyalja, szopogatja, lefetyeli azt a keveset amit még ki tudtam préselni magamból és nem a szexi harisnyám oldalán folyt le hazafelé. Elégedetten elmosolyodom. Átsétálok a fehér bőrkanapénkra és hanyatt fekszem rajta. Egyik lábam felteszem a háttámlára és kihívón nézek rá.

- Na, mit kap a jó kiskutyus, ha jól végezte dolgát?

Szolgám odarohan, már amennyire négykézláb a sietség kivitelezhető, s mohón nyalni, szopni kezdi a puncimat. Nagyokat szippant a vegyes illatokból, ajándékként él meg minden egyes cseppet. Én pedig elindítok egy hangfelvételt a diktafonomról... Zoli egy pillanatra abbahagyja, megfeszül. A felvételen csókolózás hangját hallani. Nyögéseket, zihálást. Aztán az én hangomat, ahogy ezt mondom: "Óóóóhh, Imi, Drága, ezt sokkal, de sokkal jobban csinálod, mint Zoli!!" Férjem eszméletlenül beindul ettől a mondattól, egyre izgatottabban nyal. Végighallgatja a mai kefélésünket Imrével. Igen, először keféltünk, basztunk egy nagyot. Másfél hónapja nem voltunk együtt, borzasztóan hiányoztunk már egymásnak, úgyhogy ma egymásnak estünk forrón, gátlások nélkül, vadul, keményen. Most épp azt a részt hallgatja, mikor Imre egyik kezének középső ujja a popsimban, másik a puncimban járt s közben lefetyelte a puncimat. Egyszercsak felnézett és így szólt: "Mondd, hogy Zoli ilyet nem csinál neked!" Zoli rám néz, az én szám pedig gonoszkás vigyorra húzódik. Nem szükséges elmesélnem, mit válaszoltam, hallhatja a felvételen: "De nem ám! ILYET nem! Te, Te vagy a legjobb, Édes!" Zoli eddig bírta. Benyálazza makkját, két ujjával széthúzza a puncim és belém rakja a farkát. Felüvöltök a kéjtől. Eddigre már mindketten a végletekig felizgultunk, érezzük mindketten az orgazmus közeledtét, viharos gyorsasággal. Egyszerre élvezünk el, arra a részre, mikor meghalljuk a ma délutáni első, közös élvezésünket Imrével. Zoli hörögve telefröcsköl, én hangosan sikítva vonaglok alatta.

Noha ma csak kétszer ketten voltunk együtt a fiúkkal, otthonunkban Imrénk így is részese lehetett a közös esténknek. Ha máshogy nem is, legalább a szexi hangjával. :-)