Zoli: "Ismétlem, Úrnőm: ma különösen bevállalós hangulatban vagyok! Ez azt jelenti, hogy BÁRMIT megtehetsz velem, BÁRMIT elmondhatsz ŐSZINTÉN, elviselem!"

én: "Hmm... Ennek már nem ülök fel. Legutóbb is nagyon megviselt, mikor az Ő csókjairól áradoztam. Hetekig tartott, hogy kiheverd a sokkot. Én meg már azt hittem, rámegyünk."

Zoli: "Igen, de most nézz rám! Ha mindig meg akarsz kímélni, hogyan lépjünk szintet? Eddig minden egyes szintlépésünk lesokkolt, aztán megemésztettem és mindig tovább, feljebb léptünk! Értsd meg végre - engem EZ ÉLTET! Akarom a durvábbat, a keményet, a kegyetlen valóságot!! Könyörgöm, Úrnőm!"

Zoli minden alkalommal, ahogy emeltük a tétet és egyre keményebben nyomtuk a cuckold házasságot, kiborult. Először kikészült attól, hogy Imrével összejöttem. Aztán attól, hogy leszoptam. Aztán attól, amikor először elélveztem tőle. (Aaaah, azóta is olyan jó arra visszaemlékezni! :-) Mmmm...) Iszonyúan megviselte, mikor először hallott a swinger klubban más pasitól olyan sikollyal elélvezni, hogy attól egy fél percre az egész klub elcsendesedett (ezek szerint ott sem sűrűn hallanak ilyet :-D). Kiborult, mikor - szintén a klubban - 2,5 órán át keféltem valaki mással és élveztem. Az is megviselte, mikor beismertem, hogy szerelmes vagyok a szeretőmbe, de az azért más volt - az a vallomásom abszurd módon valahogy még mélyebben kötött össze bennünket. Legutóbb azt volt képtelen egy-két hétig is megemészteni, hogy Imre csók technikájáról áradoztam, pedig az is egy igazi cuckold - S/M együttlétünk alkalmával történt, amikor szintén előre közölte, mennyire alázatos hangulatban van... Erről ennyit. Sajnos az alázat a spermájával együtt lövellt ki belőle, utána jött a kiábrándultság, a csalódottság, a megtépázott önbizalom. Én - sajnos, vagy nem sajnos, - túl gyakorlatias és ilyen szinten érzéketlen vagyok ahhoz, hogy sajnálni tudtam volna. Ő kérte, megkapta, reklamációnak a pénztártól való távozás után helye nincs. Ez az eset azonban egy időre sajnos árnyékot vetett a kapcsolatunkra.

Nos, miután a fenti párbeszéd ma hangzott el, az én alázatos kis szolgám meg is kapta a maga szintlépését. A legfrissebb sztorit, az új fejleményt, amivel Imre még engem is meglepett (többé - kevésbé) úgy két héttel ezelőtt. 

Épp az irodában évődtünk, lopva kihasználva az adódó húsz perceket, fél órákat, aznap több ilyen üresjárat is volt, nagy örömünkre. Persze végig hergeltük egymást. Egyik alkalommal, mikor egy dokumentumot tettem az asztalára és a popsimmal végigsimítottam az ölén, elkapott és maga felé fordítva megdöntött kicsit az ölében. Szó szót követett, majd egyszer csak azt mondta: "Akarsz a szolgám lenni?" Uuuhhh!!! Azonnal megtelt a puncim vérrel, a mellbimbóim szinte átfúrták a vékony kis blúzomat. Én, aki mindig a korbács másik végén szoktam állni, fekete lakk fűzőben, tűsarkú csizmában, kegyetlen Dominaként, olyan ajánlatot kaptam, amiről bárki mástól még csak hallani sem akartam volna. De ott cicáztam ennek a nagy és erős férfinak az ölében és extrém módom felizgultam a gondolattól, hogy ő engem ledominálhat. Visszakérdeztem és megerősítette, valóban megfordult a fejében ez a gondolat. Még szorosabban bújtam hozzá. "Mmmm, és mondd csak, mit várnál tőlem, mit kellene tennem neked, Édes?" - kérdeztem tőle búgó hangon. Vagány, szexi mosollyal és tőle szokatlan határozottsággal vágta rá: "Mindenféle szexuális dolgokat. Szeretnéd? Benne lennél?" Lelkesen IGENT mondtam! Nagyon akartam, hogy ezt fejtse is ki nekem RÉSZLETESEN, sőt, mutassa is meg, mit akar, mire vágyik! Sajnos azonban ezt nem tehette meg - visszajöttek a kollégáink és szétrebbentünk. A levegőben maradt a számtalan kimondatlan kérdés, sőt, a kielégítetlenség és ezt utálom!! Teljesen fel lettünk húzva mindketten, legszívesebben ott, helyben megdugattam volna magam vele, még könyörögtem is volna neki, komolyan, akkor és ott, én is BÁRMIT megtettem volna alázattal, áhítattal az én Drágámnak, ahogy kis szolgám nekem, ma este. Abban a pillanatban utáltam szegény kollégáimat, pedig hát nem tehettek arról, hogy visszaértek a prezentációról. 

A durva az, hogy ennek már kb. két hete, és azóta olyan pörgés volt a munkahelyünkön, hogy még kettesben sem igazán tudtunk maradni, nem hogy kifejteni ezt a felajánlást rendesen. Pedig akarom. Azóta is ez motoszkál bennem. Hiszen ismerem jól ezt az embert, tudom, hogy SOSEM BÁNTANA, soha az életben nem tenne olyat, ami nekem rossz, csak olyat, ami izgat és kényeztet. NEKI bármikor szívesen lennék kiszolgáltatva önszántamból, mert megbízom benne, szexuálisan pedig olyan szinten izgat, hogy arra szavaim sincsenek, egyszerűen képtelen vagyok betelni vele.

Nos, mindezt elmondtam így, ahogy van Zolinak. Itt áradoztam RÓLA, arról, hogy bizony, neki még alá is mennék, hogy epekedem utána, hogy megőrülök, úgy hiányzik, vágyom a csókjára, a szoros, érzelmes ölelésére, de most már arra is, amit legutóbb megcsillogtatott. Na ez, barátom, szintlépés a javából! Soha, senkinek nem engedtem, hogy ledomináljon. Vagy nekem kell/kellett uralkodni (mmm, a hatalom édes az íze), vagy egyenrangúság volt/van jelen a kapcsolataimban. Ez új, és senki mással nem is mennék bele. De Imre... Imre az a férfi, akivel ezt igazán élvezném. Zolinak pedig elmondtam, hogy nagyon tetszene, ha Imre az orra előtt dugna meg. Igen, erre vágyom! Hogy Zoli csak térdeljen a farkát verve a sarokban a parkettán és csak nézhesse, ahogy Imre a magáévá tesz akárhány módon, szenvedélyesen, akár szerelmesen, akár dominánsan. Csak lássa végre a saját szemével, mennyire jó nekem A MÁSIK FÉRFIVAL, a szeretővel! Elképesztően izgatna a dolog.

Most mindenesetre itt tartunk: aktív cuckold itthon; s vadászpuskát ragadó nyúl az irodában. Alig várom, komolyan, odavagyok, nagyon várom, hogy kiderüljön, mi lesz ebből!! Akarom ezt a férfit. Akár domináns hímként is!

Elemző típus vagyok. Sokat gondolkodom azon, hogy lehet, hogy ragaszkodom a férjemhez, ugyanakkor nekem egyszerűen KELL, hogy szeretőm legyen. Odavagyok a szexért, de valahogy nem megy az, hogy két, három, négy, vagy öt pasival is kavarjak mellette, ahogy azt anno Zoli elképzelte. Az alkalmi kapcsolatok egyszerűen nem adnak rá teret és lehetőséget, hogy az ember kellőképp kiismerje és így mesteri módon elégítse ki a másikat. Akkor meg minek? Ugyanakkor... Ugyanakkor viszont olyan jó a vadászat izgalma! Becserkészni a Nagy Vadat, aki közben szentül hiszi, hogy ő cserkészett be és hódított meg, "vett le a lábamról" engem. Vicces, édes, nagyon szexi, szórakoztató játék ez. Csakhogy megvannak a maga kockázatai, ennél fogva pedig igenis felelősséggel kell kezelni. Pl.: Mi van, ha olyan mély benyomást gyakorlok az illető férfiúra, hogy megmozgatok benne valamit a hormonokon kívül is? Teszem azt, ad abszurdum, belém szeret, beindul NÁLA a kémia, de nálam nem?? Miért ne? Ilyenre is volt már (számtalan) példa... Nem éri meg. Szíveket sem szívesen törnék össze és nemkívánatos rajongókra sem vágyom. Nagyon nem! Ráadásul túl kicsi ez a világ. Bárki összefuthat bárkivel úgy, hogy az kínos legyen. Ilyesmire sincs szükség. A tiszavirág életű szexuális afférokat sem tudja sajnos mindenki érett felnőttként, diszkréten, intelligensen kezelni. Ezért is alakult ki bennem egy nagyon erőteljes óvatosság, ha úgy tetszik, bizalmatlanság.

Imrével évekig flörtöltünk, mielőtt valóban történt is volna valami közöttünk. Számtalan szűrőn kellett átmennie, míg egyáltalán léphetett. Most már elmondhatom, hogy egy maximálisan megbízható, diszkrét, rendkívül intelligens és csodálatos jellemű szeretőm van. Ám ennek is megvan a maga veszélyforrása: az a bizonyos, nagybetűs Szerelem. Hiszen, ha valaki ennyi kritériumnak megfelel, s még elegendő időt is hagyunk arra, hogy alaposan feltérképezzük egymás szexuális igényeit, ráadásul emberileg is adott a kellemes, jó kapcsolat, ugyan mi tart vissza két szabad lelket attól, hogy egymásba szeressenek? S ha megtörténik - MEGÉRI?

Igen, Imre... Megint eszembe jutott. Mert nagyon, nagyon megszenvedtem az elvesztését. Ami vicces, mert igazából sosem volt az enyém. A mai napig nem tudok úgy a közelében lenni, dolgozni, de akár csak levegőt venni sem, hogy ne vágynám az érintését. És tudjátok, drága Olvasók, hogy mi a legérdekesebb? Hogy Zolival akkor a legerősebb és legmeghittebb a kapcsolatunk, amikor Imre és köztem is feljebb csapnak a lángok. Amint kedvenc kollégám és én közelebb kerülünk egymáshoz, valahogy beindul a spermaháború és Zolival is jobb a kapcsolatunk. De nem fogok vetíteni - vannak nehéz pillanatok. Van, hogy elszégyellem magam, iszonyú lelkifurdalásom támad és ahogy elnézem Zolit, a maga jóságával, szépségével, intelligenciájával, azt gondolom, kifoghatott volna egy higgadt, uncsi, hideg, de normális, szépséges porcelánbabát, aki nem ilyen. De neki ez kell. Neki rám és erre az élményre, erre a fajta kötődésre, erre az elképesztő szexuális pezsgésre, tűzre, energiára van szüksége. Nekem pedig őrá. Máskor viszont szinte elepedek Imréért, majdhogynem irigylem a feleségét, amiért minden estét együtt tölthetnek és kedvére szeretkezhet vele. (Mondjuk nem gondolom, hogy ez a jellemző.) Igen, sajnos előfordul az is, hogy szinte szenvedek a hiányától, a távolságtól, de azért ez nem szokott sokáig tartani. Aki ezt a fajta életmódot választja, az vállalja az ezzel járó lelki kínokat is.

Hm... VÁLASZTJUK ezt az életet? Vagy ezek vagyunk mi magunk? Na persze, attól, hogy valaki egyszerűen ilyen, még magára erőltetheti a szokásos, álszent konvenciókat és hátat fordíthat a tükörképének, a valódi énjének. Szíve joga. Vagy inkább belátásáé, mert a szíve mást akarna. Én ma is sokat gondolok arra a bizonyos, első, vízválasztó beszélgetésünkre Zolival. A hatalmas megkönnyebbülésre mindkettőnk részéről, a felszabadulásra. Hiszen megtehettük volna, hogy álszent, erőszakosan magunkra húzott szerepek szerint éljük tovább az egyébiránt addig is jól működő házasságunkat, de nem így lett. Lapot húztunk tizenkilencre és szerintem jól tettük, mert ez egy őszinte döntés volt. Pedig vannak fájdalmas, nehéz időszakok is emiatt egy kapcsolatban. De ezt is vállaltuk. És nem ez a szép? Nem ez a jó? A helyes? Szembenézni az igazsággal és őszintén megbeszélni, felvállalni egymás előtt MINDENT, ami ezzel jár? Lesz ami lesz, vállalni a felelősséget, vállalni a nehézségeket? Legutóbbi veszekedésünk KÖZBEN (nem utána!) Zoli közölte, hogy akkor is velem akarja leélni az életét és nem mással. Nem azért vett el, hogy ennek csak úgy, bármi okból is vége legyen. Kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő márpedig nem hagy el engem SOHA, semmilyen okból, ha tetszik, ha nem. Pedig nincs könnyű dolga... Megfigyeltem (nem csak magamon), hogy aki szexuálisan ennyire tüzes és gazdag, az a magánéletben, alapból is igen impulzív egyén. (Ez fordítva is igaz: általában a kiegyensúlyozott, higgadt, nyugodt emberek híján vannak a szexusnak.) Ezzel pedig sokaknak egyáltalán nem könnyű azonosulni, de még távolról megérteni sem. Ő mégis tudja kezelni. :-) És én valahányszor lehiggadok egy-egy veszekedésünk után, őszintén hálát adok az Égnek, amiért egy ilyen józan, higgadt, mégis szexuálisan abszolút csúcs pasival hozott össze a Sors. Köszönöm!

Az idézet Quark-tól, a jópofa Ferengitől származik (Star Trek - Deep Space Nine). Nagyon tetszik. Alapvetően azt jelenti számomra, hogy abból kell kihoznunk a legtöbbet, a legjobbat, ami megadatott. Jelenlegi blog bejegyzésemhez azonban másért választottam. 

Ismert mondás, hogy "benne van a pakliban". Ki tudja, ki tudhatja előre (ha csak nem maga Isten/az Élet, az osztó), hogy mi van benne? Hiszen bármikor, bármelyik lapot kihúzhatjuk. Az is a kezünkbe akadhat, amelyiket igyekszünk elkerülni... Hiszen benne van a pakliban. Mai írásom erről, a került lap váratlan behúzásáról szól.

Imrével már a kapcsolatunk legeslegelején, az ominózus masszírozás alkalmával is sokat beszélgettünk arról, ki, mit vár ettől az dologtól. Gyakorlatilag abban maradtunk, hogy ez egy kedves barátság, igen-igen finom, minőségi szexszel fűszerezve. A szerelmet meghagyjuk a házastársainknak, azt nem egymásnak tartogatjuk. Ennek szellemében kezdtünk viszonyt és nagyon korrektül tudtuk is tartani a megbeszélt feltételeket, gond nélkül. Izgalmas, élvezetes játéknak tűnt az egész. Egy-két hónapig... Aztán egyszer csak minden megváltozott.

Nem tudom, nem is tartozik igazán rám, milyen volt náluk otthon a viszony, ám nem tudtam nem észrevenni, hogy Imre napról-napra közelebb került hozzám. Ez nagyon jól esett. Jó volt úgy felkelni reggel, hogy alig vártam, hogy találkozzunk és jó volt úgy dolgozni, hogy a jövő-menő kollégák és a főnökeink mit sem sejtenek az egészből, míg mi összekacsintunk, suttyomban egymáshoz érünk és amint magunkra maradunk, jöhet bármi. Miután legtöbbször mi érkeztünk legkorábban (sőt, később erre kifejezetten ügyeltünk is), már rendesen turbékolással kezdtük a reggelt, ami aztán egész napra szárnyakat adott nekünk még a munkához is. Van egy haverom, akinek panziója van viszonylag közel a céghez, őt beavattuk. Mindig jelezte, ha volt szabad szobája, mi pedig, ha megtehettük, elugrottunk oda fél-egy órákra, ahogy éppen meg tudtuk oldani. Az első meglepetés mégsem ott ért, hanem az irodában. Akkor is későig dolgoztunk egy közös projekten, de miután már vagy egy hete húztuk egymást és nem volt lehetőségünk együtt lenni, alig vártuk, hogy mindenki elhúzzon és egymásnak eshessünk. Heves csókolózás után lenyomtam a székbe, lehúztam a nadrágját és az alsót, majd a számba vettem finom, nagy, illatos péniszét. Ahogy csókolgattam, nyalogattam, szoptam, ő szeretettel nézett rám (néha felnéztem rá), simogatta a hajam és egyszer csak ezt mondta: "Olyan nagyon ügyes vagy... És én... Nagyon szeretlek téged."

Először azt hittem, rosszul hallok (ez reflex, az ember úgyis tudja, ha nem süket és nem értelmi fogyatékkal élő, hogy mit hallott, de a hitetlenség felülkerekedik olykor). Óvatosan abbahagytam, felnéztem rá és mosolyogva visszakérdeztem, mit is mondott, mert nem hallottam jól. Ő is mosolygott (szerintem azt hitte, szeretném újra hallani), és MEGISMÉTELTE! "Azt mondtam, hogy nagyon szeretlek téged". És két kezébe vette az arcom, finoman magához húzott és hosszan megcsókolt. Imádom a csókjait, elolvadok tőle, de képtelen voltam akár egy szót is kinyögni. Nem tudtam, mit reagáljak, hiszen nem erről volt szó. Mindenesetre végigcsináltam amit elkezdtem és nagy szeretettel, forrón bújtunk össze a végén.

Később még többször mondta. Első alkalommal még megmagyaráztam magamnak, hogy talán csak a szex hevében jött ki belőle, pillanatnyi érzés volt, jobb is, hogy szó nélkül hagytam, hiszen annyiszor hangsúlyozta, hogy ő aztán nem akar semmi érzelmi bonyolultságot. Utána azonban a közeli kis búvóhelyünkön is több ízben tapasztaltam hasonlót. A máskor heves, szenvedélyes dugások helyét átvették a lassú, érzelmes szeretkezések. Ilyenkor is volt, hogy szerelmet vallott közben. Úgy egy hónapig ment ez így, én pedig figyeltem, elemezgettem magam és magunkat, a saját reakcióimat, a házasságomat és őt. Kellemes meglepetésként ért, hogy ez akár működhet is, hiszen simán lehet egyszerre két férfit is szeretni. Lassan, óvatosan, apránként leengedtem a felvonóhidamat. Egy nap az irodában, mikor fél órára kettesben maradtunk, én is kimondtam neki.

Úgy éreztem, maximálisan tudom kezelni a helyzetet. Szárnyaltam. És ő is. Valahogy újra tizen-huszon-pár évesnek éreztük magunkat és ez érdekes módon kihatott életünk minden területére: a házasságunkra, a munkánkra, a természetünkre. Egy darabig. Aztán ő szenvedni kezdett. Gyötörte a lelkifurdalás, mert közben otthon rendeződni látszott az addig "se veled, se nélküled" házassága. (Megkockáztatnám, hogy talán épp a megváltozott, ragyogó kisugárzása miatt...) Egyre jobban égette belülről ez az állandó őrlődés, hogy ha a nejével volt, velem szemben érzett lelkifurdalást, ha velem volt, akkor meg a feleségével szemben. Addig-addig tépelődött, míg végül döntést hozott: szakított velem. És ez volt az a pillanat, amikor minden a feje tetejére állt. Abban a pillanatban megfordult velem a világ és mintha összetört volna a szívem. Ekkor tudatosult csak bennem, hogy mennyire nagyon fontos is nekem ez az ember. Borzasztóan bántott, hogy hiába minden büszkeségem és erőm, nem bírtam ki és elsírtam magam az orra előtt. Pedig végig korrekt volt még a szakítás során is, tényleg egy szavam nem lehetett. Ismerem és értettem az indoklását, ezért is szerettem bele, mert ilyen jó ember. Átölelt, vigasztalt, nem győzött bocsánatot kérni és látszott rajta, hogy azért úgy hetven százalékban az agyával hozta meg a döntést, nem teljesen a szívével. Kocsiba ültem és hazahajtottam. Nem volt egyszerű zokogva vezetni, a könnyeimtől alig láttam az utat. Azon a héten épp egyedül voltam otthon. A gyerekeink a nagyszüleikkel nyaraltak, Zoli külföldi munkán volt úgy öt napig. A férjemmel való kapcsolatunk bensőségességét példázza, hogy őt hívtam fel a hírrel. Akkorra már voltam olyan állapotban, hogy ne sírjak, a hangomat - azt hittem - tudtam uralni, de Zoli mindenki másnál jobban ismer, azonnal érezte, hogy baj van. Hiába adtam elő tárgyilagosan a történteket, ő pontosan tudta, hogy kiborultam. Rákérdezett, hogy szerelmes vagyok-e. Próbáltam kitérő, diplomatikus "válaszokkal" eltéríteni, de ez már szinte önmagában is feleletnek minősült a kérdésre. Ő mondta ki, majd visszakérdezett: ugye? Beismertem: igen. Miután nagyjából egy időben érkezett vissza a gyerekekkel, utána pedig családi programok következtek egymás után, csak néhány nap múlva tudtunk végre leülni egy este, tölteni egy-két rövidet és kibeszélni a teljes történetet, minden részletével. A mai napig szívből hálás vagyok a reakciójáért és az egész, példa nélküli hozzáállásáért! Még egy ilyen intelligens, bölcs, önátadó, szeretetteljes férfit nem ismerek. Aznap este az ő vállán sírtam ki magam és ő hálás volt nekem az őszinteségemért! Az elkövetkezendő hetekben még sokat beszéltünk a dologról és megdöbbentő módon ez az eset még közelebb hozott bennünket egymáshoz. Mire véget ért az a nyár, olyan harmóniába kerültünk egymással, hogy már Imre közelsége sem zavart a munkahelyemen, valahogy minden simává, gördülékennyé vált újra. Ismét rendesen tudtam dolgozni, a hangulat is egész kellemes volt. Bár igaz ami igaz, mikor néha kettesben maradtunk, azért feszengtünk. Igen, bevallom, az nehéz volt. Hogy már nem remélhettem, hogy egymásnak esünk, hogy már nem voltam nőként kezelve, csak kollégaként. Ez fájt. Otthon ezt ilyenkor mindig elmeséltem Zolinak, aki nagyon objektíven látta mindig a dolgokat és felvilágosított, hogy elhihetem, Imre nagyon megszenvedi ezt az egészet és nem a szívével, hanem az erkölcsi értékrendjének tudatával és a bölcsességével hozta meg döntését. Hiába, én az ilyen pasikhoz vonzódom. Akik korrektek, jók és bölcsek.

Szavai beigazolódni látszottak. Eltelt pár hónap, Imre pedig - ha csak nagyon óvatosan is, de - újra flörtölni kezdett velem. Eleinte eleresztettem a fülem mellett pikáns megjegyzéseit, igyekeztem nem tudomást venni róluk. Nem tudhattam biztosan, hogy nem csak a "jeget" akarja-e megtörni velük, hogy visszaálljon a régi, kellemes, felszabadult légkör, avagy ismét közeledni szeretne. Nem szerettem volna még egy csalódást kockáztatni, inkább tartottam a távolságot, de mindig kedves voltam vele. Ez felbátorította, egyre direktebb lett, mígnem végül ismét egymás karjaiban kötöttünk ki. Akkor már azonban sokkal óvatosabb voltam: nem bújtam hozzá szex után és viszonylag (legalábbis korábbi önmagamhoz képest) távolságtartó voltam. Ő nagyon kedves és közeledő volt, de sejtette, mennyire fájt nekem múltkor a szakítás, így nem is mert túl nagy lelkesedést várni részemről. Rendesen udvarolni kezdett, idő kellett hozzá, hogy újra át tudjam adni magam ennek a kapcsolatnak. Teljesen nem is sikerült, de úgy vélem, ez így van jól. Igen, szeretem őt. Ez van. Néha azt gondolom, hogy ez nem is fog elmúlni soha. Ugyanakkor kialakult bennem egy egészséges távolságtartás, önvédelmi barikád, ha úgy tetszik. Valószínűleg érzi is ezt, de nem érdekel. Most már tényleg csak a jó részét vagyok hajlandó kivenni ebből a dologból és nem kockáztatom ok nélkül a házasságomat. Bevallom, jó érzés hozzábújni, csókolózni vele, boldoggá tesz a közelsége, de szerintem ma már ha mondaná, akkor sem hinném el neki igazán, hogy szeret. És ez így van jól.

Viszont a spermáját továbbra is hazahozom az én kedvenc kis rabszolgámnak és mindig azok a legizgatóbb, legszexibb esték, mikor itthon Zolit az Imrével töltött szexszel húzom. Amíg ez így marad, nekünk köszönjük, jó lesz. 

Azt már említettem, hogy Imrével a kapcsolatunk a fekete zónában kezdődött. Az érthetőség kedvéért:

- FEKETE ZÓNA: Az volt, amiről Zoli még nem tudott... Ez volt az a része az egésznek amit bánok. (Mint ismeretes, ezt később bevallottam a férjemnek, de mindkettőnket megviselt a dolog. Kár volt és felesleges őszintétlennek lennem, hiszen később amúgy is a cuckold mellett kötöttünk ki. Jóllehet, akkor én ezt nem tudhattam - az ilyesmire azért nem hiszem, hogy sokan fogadnának...)

- SZÜRKE ZÓNA: Először úgy adtunk egymásnak szabad utat a kalandozásokra, hogy azt mondtuk, behunyjuk a szemünket. A klasszikus nyitott házasság időszaka volt ez - ügyes légy, csináld úgy, hogy én ne tudjam meg és viszont. Megértem, elfogadom, felmentelek a felelősség és a bűntudat alól, de azért jobb, ha nem látom.

- FEHÉR ZÓNA: Itt tartunk most. Mindent lehet és még többet is, mert rájöttünk, épp EZ AZ, AMI legjobban izgat mindkettőnket.

De térjünk vissza mai blog bejegyzésem témájához. 

Imre nős volt, méghozzá nyolc évvel régebb óta, mint mi. Egyszer beszélgettünk a házasság fázisairól és ő akkor úgy nyilatkozott, hogy egy ponton túl már minden idegesíti az embert a másikban, még jelentéktelenebb dolgokon is képesek összeveszni. Sőt, haragot tartani. Akár hetekig is! Én ezen kiakadtam. Így nem lehet élni. Szerintem az élet túl rövid ahhoz, hogy kicsinyesek legyünk, egymás szereteténél, megbecsülésénél nincs fontosabb. Sokszor érdemes magunkba néznünk, mert előfordulhat, hogy az általunk problémának hitt dolog nem is probléma: az egészen máshol kezdődik. 

Egy szó mint száz - mikor mi összejöttünk, szintén épp egy ilyen időszakot éltek otthon. Egy ideig próbáltam kapacitálni, hogy ne legyen már ilyen makacs, lépjen ő, legyen okos, jobb az úgy - de hajthatatlan volt és különben is, én ott voltam minden nap a közvetlen közelében, én voltam az új vad, a friss hús, aki ráadásul minden tekintetben vonzó volt számára. Ugyan miért is erőlködött volna otthon?

Mint leírtam, lassan jöttünk össze, még az első csókig is eltelt egy-két hét, nem hogy az első szexig. Ami nem sikerült jól... A második sem volt az igazi. Iszonyatosan zavarban volt, félt, hogy kijött a gyakorlatból, félt, hogy nem felel meg nekem. Uraim! Ez az a pont, amit könyörgöm, ugorjanak már át!! Jellemzően itt rontják el. Attól, hogy valaki jó nő, még nem veti meg azt, aki nem tökéletes. SŐT!! Írtam korábban, mi a véleményem a skatulyából / TV reklámokból előhúzott műmájerekről. Nos, lehangoló. Nekünk, úgynevezett jó nőknek, bizony IGAZI férfiakra van szükségünk! Aki (részemről) legyen 40-es korosztály (esetleg kicsivel felette) , legyen intelligens, jó humorú, szívből kedves és talpig úriember. No és persze legyen karizmája, férfias kisugárzása. ENNYI! És VALÓBAN ennyi. Nem nézzük, hogy milyen haja van, hogy milyenek a fogai, hogy van-e rajta súlyfelesleg, hogy szemüveges-e. Ezek annyira nem számítanak, hogy el sem hinnétek. De ápolt legyen és tiszta, igényes. Imre átlagos férfi: nem kiemelkedően jóképű, de nem is csúnya. Emberi. Mégis zavarban volt tőlem. Még egy fontos adalék a férfiúi önbizalomnak, Urak! A jó nőknek épp abból van elegük, hogy a kiszemelt pasik többnyire félnek tőlünk. Pedig nem harapunk! Vagyis... :-) Na jó, azért előfordul, de arra sem volt még panasz! Úgy a negyedik, vagy ötödik alkalommal voltunk együtt Imrével, mikor először élveztem el tőle. De akkor olyat, hogy csak na! Ahogy meghallotta a sikolyom, megérezte ahogy beleremegek, a karjaiban tartott és érezte mindenem, olyan mérhetetlenül felizgatta, hogy ő is hatalmasat élvezett. Megvolt hát az áttörés! Mindketten nagyon-nagyon megkönnyebbültünk. Az első közös, egyszerre átélt orgazmus (amit aztán sok-sok-sok további követett) katarzis volt kapcsolatunk szempontjából. Mindketten felszabadultunk és egyre bátrabbak voltunk a másikkal. Én eleve nagyon nyitott vagyok a különböző szexuális érdekességekre, van jó néhány perverzióm, úgyhogy ezzel nem volt gond. Imre viszont konzervatív volt és előttem fogalma sem volt számomra alapvetőnek vélt dolgokról. Ezt pedig nem tudtam nem kihívásnak venni, nagyon fellelkesített, hogy mi mindent mutathatok neki. Elkezdtem tanítgatni és nagyon élveztem, persze minden értelemben. Lassan kellett haladnom, mert érzékeny, kedves, lágy típus, de nagyon-nagyon ügyes, figyelmes, lelkes és gyorsan tanult. Segítségemmel fedezte fel újabb és újabb erogén zónáit, amikről nem is sejtette, hogy léteznek. Mindig szerettem kézzel is, szájjal is kényeztetni, amit mindig más, érdekes, játékos formában tettem. Nagy vágyam volt, hogy szopás közben hátulról benyúlva a G-pontját masszírozhassam, de ezt sokáig elutasította. Sajnos a férfiak jelentős része idegenkedik ettől, gondolom, félnek, hogy emiatt majd melegnek nézi őket bárki is, pedig nem. Zoli például így tud legnagyobbakat élvezni. Úgy rángatózik, kiabál, hörög, nyüszít ilyenkor, hogy önkéntelenül is elmosolyodom közben (persze csak úgy, hogy a finom nedűje azért ki ne folyjon a számból). Olyan jó érzés! Még a fogai is össze-összekoccannak. Imrét is szerettem volna ilyen gyönyörökben részesíteni, így hát addig-addig puhítgattam, míg egyszer végre sikerült. Méghozzá olyan jól, hogy két napig vigyorogva járkált és folyton erről beszélt. Nagyon kíváncsivá is tette a dolog. Egy alkalommal, mikor a 69-es pózban élvezkedtünk, váratlanul a popsimba nyalt. Aztán megismételte. Nem sokáig csinálta, de őszinte lelkesedéssel ami nagyon jól esett. Emlékszem, milyen boldogan jegyezte meg utána: "Olyan jó, hogy MINDENÜTT ilyen tiszta vagy, illatos és finom!" Tőle ez hatalmas előrelépés volt. Azt is észrevettem, hogy kifejezetten szeret közvetlenül szopás után csókolózni velem. Méghozzá nagyon szenvedélyesen! Én pedig mindig a számban tartom, ízlelgetem a spermáját és lenyelem jóízűen. De ennél tovább is ment egyszer és ez igen kedves emlék számomra. Dolgoztunk, már csak ketten voltunk abban az irodában. Imre és én egyébként egy helyiségben, egymással szemközti asztalnál ülünk, közöttünk az ajtó, ami a folyosóra nyílik. Késő volt már, a mi szintünkön már nem volt senki. Ettől függetlenül odasétáltam és becsuktam az ajtót (az a biztos). Majd odamentem hozzá, kifordítottam a székét és az ölébe ültem, átkarolva a nyakát. A kis szoknyám persze rögtön felcsúszott, de már ott is éreztem a két nagy, erős tenyerét a combomon, ahogy a fenekem felé simogat, miközben finoman, érzékin csókolóztunk. Mohón levetkőztetett, én viszont csak pár gombot gomboltam ki az ingén, csókolgattam a mellkasát úgy, hogy már pucér voltam és kiszabadítottam a farkát. Előredőlt, de én visszanyomtam a székre. Élveztem, hogy most csak én vagyok meztelen, ő nem. Volt ebben valami izgató. Letoltam a nadrágját, alsót a bokájáig, s elkezdtem verni a farkát. A melleim közé vettem és a sarkamra ülve, magam mögött megtámaszkodva hagytam, hogy ő fogja két kezébe a cicim és mozgassa őket a farka mentén. Teljesen begerjedt. Hirtelen átvettem tőle: én mozgattam a keblem halmait kőkemény, meredező dákója körül úgy, hogy mikor lefelé haladtam velük, mindig be is kaptam a makkját. Imre kész volt, éreztem, hogy bármelyik pillanatban el tudna menni. Így ismét hátradőltem, hagytam, hogy ő felálljon és fölém magasodjon. Marokra fogta azt a gyönyörű, tökéletes farkát és a számba nyomta. Én alig nyaltam bele, mert pontosan tudtam, hogy másodperceken múlik az eredmény. Megfogtam és azt kértem tőle, hogy most verje a melleimre az egészet. Elvigyorodott és nagyon nagy örömmel tette ezt meg, pedig nem gondoltam, hogy belemegy. Felültetett az asztalára, bámulta a nagy, hegyes melleim miközben verte. Teljes átéléssel, szinte önkívületben fröcskölte szanaszét rajtam az egészet, miközben másik kezével kente, maszálta szét rajtam, különös tekintettel a mellbimbóimra. De még csak nem is ezzel lepett meg leginkább. Hanem azzal, hogy miután kiürítette a tárat, még mindig lelkesen és boldogan nyalogatta, lefetyelte, csókolta le a saját ondóját az ágaskodó bimbókról! Imádtam, odavoltam a gyönyörűségtől!! Egymás szemébe néztünk és mosolyogva, kissé kipirulva jegyezte meg: "Na, ebből ez volt nekem az első, ilyet még sohasem csináltam senkivel." Azzal megcsókolt. Majd még egyszer lenyalogatta rólam a saját spermáját és azután is szájon csókolt. 

Ekkor szembesültem vele igazán, hogy akiben érzi az ember a pislákoló szikrát, akiben ott szunnyad a TŰZ magva, abból tényleg BÁRMIT elő lehet hozni, ami mindkét fél gyönyörűségére szolgál. Sőt! Őszintén remélem, hogy a saját házasságába is beviszi a tanultakat, így aztán még egy embernek örömet szerezhet. Hajrá, Padawanom!

Mielőtt folytatnám izgalmas kis történetünket, hadd ajánljak egy másik blogot.

Tavaly tavasszal bukkant rá Zoli a neten és úgy belemerültünk, hogy alig bírtuk abbahagyni. Szemben a blog írójával, aki - őszinte bánatunkra - azóta letette a klaviatúrát és nem osztja meg velünk tovább élményeit. Több ízben rákattintottunk, hátha, de nem. Valamiért abbamaradt az írás.

Nekünk mindenesetre NAGYON tetszik, vélhetőleg Nektek is fog.

Hálószobatitkok - házasság kreatívan

A klasszikus Charlie nóta: "Az légy aki vagy" nagy kedvencem. Az alcím ennek egy kifejező részlete. Abszolút igaz a házasságunkra. Megosztom pár röpke, ám kellemes élményünket a kedves Olvasóval.

Azzal, hogy anno megbeszéltük Zolival, hogy leengedjük szexuális életünk várának felvonóhídját, óriási dolgot tettünk. Az évszázadok óta dogmatikusan, erőszakkal elnyomott, természetes, ősi ösztöneink fellélegezve bújtak elő. Hatalmas megkönnyebbülés, felszabadító érzés volt végre őszintén beszélni egymásnak, mint egymás legjobb barátjának arról, kinek ki tetszik, kivel mik az esélyek. Még segítettük is egymást, hogy összejöjjön valami a kiszemelt hölgyekkel, urakkal. Ez annyira jó dolog! Afféle játszótársak lettünk és az, hogy többé kicsit sem kellett megjátszani magunkat egymás ellőtt, csak még közelebb hozott bennünket egymáshoz.

Emlékszem, mikor először beszélt arról, hányszor környékezték meg bulikban a csajok (akiket akkor még elküldött, mert nem akarta a boldogságunkat kockára tenni). A Nagy Beszélgetésünk utáni első alkalommal, mikor történt is valami, nagyon felizgultam. Elment bulizni. Engem nem tudott magával vinni, otthon vigyáztam a gyerekeinkre. Még ébren voltam, mikor hazajött (pedig volt vagy három óra). Nagyon izgatott volt. Élénk érdeklődéssel kérdeztem, mi történt, mitől pörög ennyire. Elmesélte, hogy ott volt a buliban egy ismerősünk, egy lány, akinek mindenki odavolt a melleiért. Brigi egy igazi pláza cica volt, aki nagyon élvezte, hogy mindig megbámulják a pasik. Festett szőke haj, tányérnyi kék szemek, gyönyörű, kemény, hatalmas, természetes mellek - amiket minden férfi akart a környezetében, Zolit is beleértve. (Mint korábban írtam, nem vagyok leszbikus, de az ő kebleivel bizony még én is eljátszottam volna.) Zoli pucérra vetkőzött, bemászott mellém az ágyba és izgatottan ecsetelte, mi történt. Elég sokat ittak, főleg Brigi, pedig nem szokott. Meg is lett az eredménye. Először csak panaszkodott Zolinak (meg nagyjából mindenkinek) a bunkó fiújáról, aki észre sem veszi és nem is szexeltek már mióta. Aztán egyre jobb kedve kerekedett, meg táncos lába. Zoli jól táncol, kapott az alkalmon és megforgatta párszor. Tánc közben egyre jobban összesimultak, Zoli szexin mozgatta a csípőjét, egészen a lány ágyékánál, akit ez egyre jobban feltüzelt. Végül nem is bírta tovább. Majdnem megcsókolta Zolit ott, a tömegben, ám mégis inába szállt a bátorsága és azt mondta, menjenek ki kicsit a friss levegőre. Amint kiléptek az ajtón, kézen fogta a férjemet és elcibálta a legközelebbi kapualjig. Ott aztán vadul csókolózni kezdtek. Uhhh, ahogy ezt mesélte, éreztem, ahogy felizgulok. Folytatta. Mégpedig azzal, ahogy végigcsókolta Brigi nyakát, lassan kigombolta a blúzát. Csókolgatta, finoman harapdálta a vállát, borostájával cirógatta vállgödrét. Brigi egyre jobban zihált, vonaglott a csípője, reszketett. Zoli célba vette a melleit. Először csak a melltartó széle felett simogatta a bőrét és alig várta, hogy a rég áhított bimbókkal is eljátszadozhasson, de sajnos azt Brigi már nem engedte. Azt hittem, megőrülök, mikor ezt mondta. Mint kiderült, csak csókolózni akart (állítólag szörnyen rosszul csinálta), szivacsos melltartón keresztül (!) hagyott némi tipi-tapit, aztán visszamentek. Zolikám édes pedig úgy maradt. Nem is tudom hirtelen, melyikünk volt emiatt csalódottabb (na jó, azért valószínűleg ő). Ahogy elképzeltem a szitut, úgy akartam folytatni az ő estéjét. Nekiestem, csókoltam, fogdostam és közöltem vele, azt akarom, hogy úgy szexeljünk ma este, hogy közben Briginek szólítson és viselkedjünk úgy, mintha "velem csalná a feleségét" és mondja is közben azt, hogy "velem sokkal jobb, mint vele". Konkrétan ARRA IZGULTAM, HOGY MEGCSAL. Teljesen bele tudtam élni magam a "gaz csábító" nőszemély karakterébe és akkorát sikítva élveztem el, hogy magam is meglepődtem a szokottnál is élesebb frekvencián. ÓRIÁSI VOLT!!

Nekem is voltak sikerélményeim. Máig legyezgeti a hiúságomat, hogy volt nálam 8-10 évvel fiatalabb, kitartó hódolóm is, de nem vált be. Valószínűleg épp a kora miatt. A huszonévesek baromi magabiztosak, hiszik, hogy mindent tudnak meg annak még a dupláját is, de lövésük sincs a minőségi szexualitásról. Nekem a 40-esek a kedvenc korosztályom, illetve még a 30-asok (vége fele). Igen, ők nyitottabbak, bevállalósabbak, de már figyelmesek és jól neveltek, akikbe empátia is szorult ideális esetben. A 40-es férfiak csodálatosak, de tapasztalatom szerint hajlamosak a szokásaik rabjává válni, előfordul, hogy félnek az újítástól, legyen az bármily' kellemes is számukra.

Kipróbáltuk a hármas másik változatát is Zoli egy kollégájával. Vele sokat beszélgettünk és már az elején nyilvánvalóvá tettük számára, hogy ez a dolog hármunkról szól. Igazság szerint hosszabb távra terveztünk volna vele, de elszúrta. Sajnos valahányszor Zoli elhagyta a helyiséget ahol épp voltunk, azonnal fúrni kezdte. Igyekezett a férjem ellen hangolni és nagyon hevesen rám nyomult. Igen hamar egyértelművé vált, hogy ő nem hármasban tervezi a jövőt, az ő elképzelésében a páromnak nem volt helye - innentől kezdve pedig neki nem volt a mi életünkben. Mélységesen felháborított az árulása, az álszentsége, hogy mindent tagadott és adta az ártatlant, mikor szembesítettem. Rövidre zártam a dolgot, többé nem engedtem vissza közénk.

Telt-múlt az idő, mi pedig mindeközben egyre közelebb kerültünk egymáshoz Imrével, kedves kollégámmal a munkahelyemen...

Mikor lazítottunk kapcsolatunk szexualitásának gyeplőjén, Zoli sietett értésemre adni, hogy ő úgy képzeli ezt el, hogy eljárunk swinger klubokba, valamint kedvünk szerint szexuálunk mindazokkal, akikhez kedvet, vágyat érzünk amikor úgy adódik. Több ízben hangsúlyozta, hogy nem szeretne olyat, hogy valamelyikünknek egy szeretője legyen huzamosabb ideig, az ugyanis már érzelmi kötöttséget is indukálhat a harmadik fél felé, ami erodálhatja a házasságunkat. Amit egyikünk sem akart.

Elkezdtük hát bontogatni szárnyainkat (vagy inkább combjainkat). Először is csak összehoztam azt a hármast, amit a születésnapjára terveztem, ám akkor ugye nem jött össze. Judit barátnőm boldogan csatlakozott hozzánk harmadiknak. Ő egyedülálló, saját, nagyon szép, modern lakással a belvárosban, így nála hoztuk össze a randit. Aranyos volt, finom vacsorával várt bennünket, borozgattunk és izgatottan vártuk, hogy valaki végre kezdeményezzen. Ami nekem nem tetszett az az volt, hogy a máskor olyan szexi, csábító kisugárzású Judit (akit csak Tigrisnek becéztünk) ezúttal olyan izgatott volt, mint egy első bálozó kislány. Ami mondjuk maximálisan érthető, sőt rólunk is ez volt elmondható, de ez sajnos teljesen elnyomta az erotikát, az egyszerűen meg sem jelent az atmoszférában. Noha mindhárman megtettünk mindent az est folyamán azért, hogy mindenkinek jó legyen, végül két konklúziót vontam le az esetből: 1.) Nem vagyok leszbikus, egyszerűen nem izgulok a nőkre, legyenek akármilyen szépségesek is. 2.) Nem érdemes erőltetni valamit, ami nem jön spontán magától, illetve, ha nincs meg a kémia. Mert hogy nem volt. Ami azért érdekes, mert három vonzó, nyitott és alapvetően erotikus kisugárzású és beállítottságú ember vagyunk, csak valahogy nem passzolt hozzánk a harmadik fél. Van ilyen.

A következő lépés a swinger klub volt. Eleve nagyon izgultunk, mikor először ellátogattunk egy ilyen helyre. Szerencsére a házigazda nagyon ügyesen és kedvesen lendített át ezen bennünket és viszonylag hamar sikerült feloldódnunk. A hely is nagyon kulturált volt, tiszta és színvonalas, a vendégek többsége szintén. Intelligensek, kedvesek, udvariasak voltak és senki nem kényszerített ránk semmit. Azt mondják, ritka az ilyen, de mi már első alkalommal voltunk többekkel is, mégsem esett jól. Miután hazamentünk, egy-két hét is kellett, hogy leülepedjen az élmény és megemésszük a történteket. Arra gondoltunk, hogy bizonyára túl lettek terhelve az érzékszerveink, hiszen azért az nagyon új és nagyon tömény, mikor látod, hallod, érzed magad körül a hígítatlan szexet direkt az arcodba (meg mindenedbe) tolva. Vadidegenek üzekednek az ember körül és annyira nehéz ezt integrálni elsőre, hogy felizgulni sem olyan egyszerű, mint otthon. Adtunk hát egy újabb esélyt magunknak erre. Meg még egyet. Összesen kb. 6-8 alkalommal jártunk ugyanabban a klubban. A hangulat, a közeg alapvetően jó volt, de a szex nem annyira. Jóllehet, volt pár orgazmusunk, de amiért ott keményen meg kellett dolgozni, az otthon csupán egy egymásra nézés után könnyedén összejött. Vannak, akiket az izgat, hogy csoportban, közönség előtt, csak egy(-két-három-tucatnyi) szimpatikus (vagy még csak az sem) idegennel szexelhetnek büntetlenül, gondtalanul, de rájöttünk, hogy nem ez a mi utunk. Zavaró volt az állandó közönség, a bámuló, közeledő, próbálkozó alakok. Pedig ez természetes, ez erről szól, nekünk viszont épp az intimitás hiányzott az egészből. Így aztán ez a korszakunk is lezárult.

Zolival hosszas beszélgetéseink voltak erről. Ő már akkor aggódott azon, hogy nekem erre van szükségem. Úgy gondolta, hogy az intimitást csakis és kizárólag VELE kell, hogy megéljem, ne is akarjam mással. Én pedig arról győzködtem, hogy az intimitásnak is vannak szintjei, és mivel én alapvetően bizalmatlan, óvatos ember vagyok, nem kell tartania attól, hogy egy másik kapcsolatban ez túlnőne rajtam. Elmagyaráztam neki, hogy nekem szükségem van arra, hogy ahhoz az illetőhöz, akit magamba engedek, valamilyen szinten közöm legyen emberileg is. Értek ez alatt egy nagyon intenzív vonzalmat és emberi szimpátiát együttvéve. Legyen meg a kémia, ismerjem, legyen köztünk valamiféle kötődés. Minimum haveri, vagy baráti kapcsolat. Ez egész egyszerűen biztonságérzetet ad és enélkül én nem szexelek. Arra nincs szükségem, hogy egy kigyúrt műmájer díszhím lengesse nekem a felpumpált himbilimbijét önelégülten kacsingatva, meg még nyolc társa is. Az nem az én műfajom. Előbb indulok be egy kedves, férfias kisugárzású, jó szándékú embertől, mint egy bunkó, ám címlapra való alaktól, aki egyszer-kétszer megkefélne szívesen, de semmi értéket nem vinne bele még abba a pár szánalmas alkalomba sem. Arról nem is beszélve, hogy tapasztalatom szerint egy-két alkalom során még nem lehet eleget kihozni egy tisztán szexuális kapcsolatból sem. Rá kell érezni, hangolódni a másikra, ki kell tapasztalni, megélni, hogy kinek, mi, hogyan, hol jó. A minőségi szexre időt, energiát szán az ember, ami szintén egy esetleg tartósabb, "másodállású" kapcsolat felé billenti a mérleget egy harmadik féllel. Tehát inkább szavaztam a két férfira (a férjem + 1), mint akár tizenkét másikra.

Emlékszem, sok-sok évvel ez előtt, teljesen spontán alakult ki nálunk az S/M (szado-mazo) kapcsolat (persze kizárólag a szexuális életünkben). Hűűű, de rég is volt! Még csak együtt jártunk, el sem voltunk jegyezve. Egy alkalommal, mikor nála szexeltünk, épp Zolin lovagoltam, mikor érzékeltem, hogy nagyon közeledik az orgazmushoz. Ekkor leálltam (én bármikor el tudok menni, viszonylag könnyedén). Döbbent arckifejezése gonoszkás vigyorral szembesült arcomon. Szenvedve nyögött, hogy „Gyerünk, na, csináld már!” Erre én kemény, rideg hangon adtam ki az ukázt: „Könyörögj!” Először értetlenkedett és túl mohón, vehemensen, követelőzőn nyögte ki, de ezzel én nem voltam elégedett – több alázatot akartam és ezt mondtam is neki. Addig nem élveztettem el, amíg nem kérte azt alázattal és őszinte áhítattal. Így indult. Érdekes volt, mert nem tudom, mi jött rám akkor. Valahogy... átalakultam. Úgy gondolom, mindannyiunkban van agresszió (a pszichológia mai álláspontja szerint ez a jellemvonás minden ember sajátja, mert a túléléshez szükséges dolog, evolúciós alapokon nyugszik). Kifejezetten üdvösnek tartom, hogy a mi kapcsolatunkban én ezt úgy tudom megélni, ahogy arra a férjem kifejezetten VÁGYIK. Eleinte ezt nem volt mindig könnyű feldolgozni, megélni. Hiszen én őszintén élveztem tejhatalmam, URALMAM a férjem (akkor még csak kedvesem) felett, ugyanakkor mindennél jobban szerettem őt és az ember nem akarja bántani, megalázni azt, akit szeret. Ő viszont biztosított afelől, hogy NEKI EZ A JÓ, ő pontosan erre vágyik, tehát csak csináljam bátran, hiszen ezzel teszem őt igazán boldoggá. Így hát nekibátorodtam és egyre keményebben nyomtuk ezt a műfajt. Mára rendkívüli S/M együttlétek állnak mögöttünk, mind csupa izgalmas, szexi emlék. Sokszor bőven elég volt a tudat, hogy ki van nekem szolgáltatva. Kikötöztem az ágyhoz kezeit, lábait, bekötöttem a szemét. Nem tudhatta, mikor, mit fogok vele tenni, ami egyszerre volt félelmetes és izgató is számára. Volt, hogy mindenféle hideg és meleg dolgokat csepegtettem-folyattam rá, a pucér teste legkülönbözőbb pontjaira (akár a golyóira, makkjára is) úgy, hogy sosem tudta, a következő percben milyet, hová ejtek rajta. De olyan is volt, hogy csak a puncim, mellbimbóim, ujjaim-lábujjaim érintettem hozzá hol itt, hol ott a testén, fölébe guggoltam úgy, hogy az orra közelébe érjen a puncim, szájába lógjon a cicim. Váratlanul beleharaptam, aztán mikor már nem is számított rá, inkább csak lágyan megcsókoltam mondjuk a belső combja tövénél. De kipróbáltuk teszem azt a testgyertyákat is. Tisztára nyalattam vele a cipőimet, különös tekintettel a tűsarkakra. A legeslegjobb élményeink alkalmával viszont - és ez az igazán meglepő - még csak egymáshoz sem értünk. Emlékszem az első ilyen esetre. Én úgy ültem egy főnöki székben, mint valami királynő egy trónuson. Ő a lábaim előtt térdelt valamivel odébb, én meg csak meséltem neki. Akkor jött be a CUCKOLD a képbe... Meséltem, ecseteltem neki, hogy a környezetemben melyik férfi miért tetszik. Ő egyre jobban felizgult, imádta, hogy más férfiakra izgulok. Egyre csak verte a farkát és mikor ráérzett, hogy azért van egy konkrét személy emögött a húzás mögött, könyörgött, hogy erre fektessem a hangsúlyt. Megtettem. Imre volt az illető, bár akkor még csak fantáziáltam róla, jóllehet, szikrázott körülöttünk a levegő. Részletesen ecseteltem neki, mi mindent tudnék vele csinálni. Nem is bírta sokáig. Engedélyt kért, hogy elélvezhessen. Nos, megkapta. Mély nyomot hagyott bennünk az eset, onnantól kezdve helyeződött át a hangsúly az S/M-ről a cuckold-ra.

Az, hogy Imrével viszonyt kezdtem, elképesztő szexuális energiákkal és adrenalinnal gazdagította a házasságunkat. Emlékszem arra, mikor először tudtam elintézni, hogy nálunk legyek vele. ZOLIVAL KÖZÖSEN OLDOTTUK EZT MEG, ő vitte el a gyerekeket a nagyszülőkhöz, majd visszahajtott és gőzerővel pakolni, takarítani kezdett. Vicces volt, jót röhögtem azon, ahogy izgatottan porszívózik és kínosan ügyel rá, hogy A BULLOM mindent rendben találjon. Azért volt ennek egy diszkrét bája, na. Miután fogadókésznek minősítettük az otthonunkat, elküldtem, hogy ne zavarjon. Utasítottam, hogy két órán át haza se jöjjön, majd jelzek, ha alkalmas. Jó kis kutyus, szót fogadott.

Imre azonnal meglepően otthonosan érezte magát nálunk, italt töltött nekem a saját bárszekrényünkből és éreztem rajta, hogy élvezi a házigazda szerepét ott, ahol valójában csak vendég. Vettem is a lapot, akartam, hogy ezt érezze! Aznap este AZ Ő ASSZONYA voltam. Ahogy mindig, ezúttal is lenyűgözött - a férfias ereje, kombinálva az érzéki lágysággal, mégis a mindent elsöprő, heves szenvedéllyel... Olyan dolog ez, amit nem lehet tanulni. Ez vagy jön valakiből születetten, vagy nem. A farka is tökéletes! Többször megállapítottuk már, hogy anatómiailag pontosan passzolunk, egyszerűen bennem a helye. Olyan jó nagy, erős, vastag! Kétszer voltunk együtt aznap este, utána összebújva beszélgettünk, viccelődtünk. Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Az első menet után együtt fürödtünk. Másodszor viszont sürgettem, hogy induljon lassan, mert Zoli bármikor hazaérhet. Így ő elindult, én pedig gyorsan visszafeküdtem és csípőmet felpolcolva, intim torna tanulmányaimat folyamatosan kihasználva tartottam vissza a puncimba pumpált finom spermát. Telefonáltam Zolinak (Imrének fogalma sem volt arról, hogy Zoli tud mindent), hogy pattanjon most azonnal és jöjjön haza, mert valami isteni finomság várja. Mikor megjött, dühös-dacosan hőbörgött, hogy mi a fenének volt ez itt ennyi ideig, mégis mit képzel magáról? Ecsetelte, mennyire utál várakozni, márpedig a közeli hipermarket parkolójában volt kénytelen dekkolni idáig. Eldurrant az agyam. Térdre parancsoltam. Azonnal rendre utasítottam, emlékeztettem, hogy hol a helye. Megköveteltem, hogy mutasson tiszteletet a Férfi iránt, aki olyan csodálatosan meg tudja dugni az ő asszonykáját. Az eredmény azonnali, óriási erekció volt - és kis híján korai magömlés is. Négykézláb kellett követnie a fürdőszobába, ahol csettintésemre bemászott pucéran a jéghideg kádba. Én a kád fölé terpesztettem, Zoli kitátotta a száját. Könyörögnie kellett, hogy Imre gecijét a szájába csurgassam a puncimból. Addig nem kapta meg, amíg nem kérte elég alázatos hangon. Még pitiztettem is érte. Aztán végre kiengedhettem mindet, ami bennem maradt. Zoli meg csak nyelte, nyelte szorgalmasan, áhítattal - és engedélyt kért, hogy elélvezhessen. A hasára verte magának a farkát. A mai napig ez az egyik legkedvesebb emléke a szeretőmről.

Később rászoktunk arra is, hogy ha másutt szeretkeztünk a kedvesemmel, elhoztam utána Zolinak a teli óvszert. HA jól viselkedett és teszem azt, ügyesen kinyalt, kiihatta a tartalmát. Ilyenkor mindig elmeséltem neki részletesen, mi mindent csináltunk együtt a szeretőmmel és én mennyire élveztem. Volt, hogy annyira felizgultam ilyenkor, hogy a teli óvszerrel kezdtem gyakorlatilag "szeretkezni" Zoli orra előtt: végiggörgettem az arcomon, csókolgattam, szagolgattam, a mellbimbóimat izgattam vele, majd a puncimat. De olyan is volt, hogy megvetően kacagva csapkodtam vele Zoli arcát. Az is előfordult, hogy nem árultam el neki, hogy aznap Imrével is voltam. Zoli békésen nyalta a puncimat a díványon, én meg elővettem a gumit, kibogoztam rajta a csomót és ahogy Zoli lefetyelt, a nyelvére és a puncimra csorgattam a csomag tartalmát.

Elképesztő távlatokat nyitott meg ez az új felállás és nem hiszem, hogy minden élményét megtapasztaltuk már. Most is, ahogy írom ezt a bejegyzést, érzem, ahogy felizgulok... Úgyhogy... Mennem is kell! 

Mesélnék pár szóban arról, mi minden zajlott le bennem, ami arra indíttatott, hogy végül őszinte legyek a férjemmel.

A munkahelyemen van egy férfi, aki intelligens, jó humorú, remek üzletember és valami elképesztő erotikus kisugárzással bír. Kivételes antennáim vannak arra, ki a jó szerető. Imréről már a megismerkedésünkkor éreztem, hogy - ahogy mondani szokás - "megérne egy ajtócsapkodást". Azonnal hatott rám. Hadd bocsássam előre, hogy én sosem buktam a műmájer szépfiúkra. Az a típus általában áthatón illatozós, divatosan öltözködő, kínosan ügyel a külsejére, a (laikusok számára) "lehengerlő" megjelenésre, pláne a kocsija márkájára. És, bizony, LÖVÉSÜK SINCS a jó szexről. Semmi. Zéró! De tényleg. Azt viszont azonnal megérzem, bárkiről, bármilyen körülmények között, hogy milyen az ágyban. Imréről pedig rögtön tudtam, hogy összeillenénk. Eleinte diszkréten flörtölgettünk. Tudjátok, amikor még félre lehet magyarázni egy-egy gesztust, megjegyzést, ha nagyon akarja az ember (akarja a hóhér). Finoman tapogatóztunk, hogy kinél, meddig lehet elmenni. Az eredmény pedig mindig felbátorított bennünket a továbblépésre. Egy alkalommal, mikor a közeli edzőteremből mentem be dolgozni, nagyon görcsölt a vállam, ami zavart a munkámban. Látta, hogy grimaszolok a fájdalomtól és kérdezte, megmasszírozzon-e. Egy másik kolléga, akivel együtt jártunk edzeni, szokott belém masszírozni izomlazítót, de az más. Ő is látott már minket közben. Kicsit gondolkodtam, majd kiböktem: "Tudod, ha TE masszíroznál meg, az nagyon más hatást váltana ki belőlem, mint ha... Bárki más csinálná." Még el is vörösödtem és inkább a munkámba mélyedtem. Kész, az erotika azonnal megjelent, szinte megtestesült a szobában. A szám kiszáradt, a puncim megtelt vérrel és éreztem, hogy most bármit tehetne, egyszerűen képtelen volnék ellenállni neki. Mosolygott, pontosan értette a célzást. "Azért én mégis megpróbálnám..." reagálta le. Nyeltem egy nagyot és azt mondtam neki. "Rendben van, Imi, de én nem vállalom a felelősséget az esetleges... Reakcióimért. Így is akarod?" Felállt (a fenébe, valahogy még férfiasabbnak, magasabbnak, erősebbnek tűnt!), macsón mosolygott és egy egészen új, tőle még sosem hallott hangszínnel mondta, ahogy lassan hozzám lépdelt: "Vállalom a kockázatot." Mögém ért. Kiesett a toll a kezemből. Olyan felső volt rajtam, aminek olyan laza a nyakkivágása, hogy lecsúszik a vállamról. Már attól kész voltam, hogy ő ott állt mögöttem. Finoman, de határozottan ért először csak a nyakamhoz. Két kézzel kezdte el finoman masszírozni. Elképesztő, hogy milyen hosszúnak tűnik az ember nyaka, mikor olyan lassan haladnak rajta lefelé, pedig normál tempóban mozgott a keze. Nem bírtam megszólalni. Teljesen kiszáradt a szám, a pulzusom felgyorsult és ösztönösen kitoltam a fenekem és a mellem - a testem azonnal kész lett volna rá, ott helyben. Imre nagyon óvatos és ügyes volt, szerintem érezte, tudta, mit csinál. Kezei mozgásától lecsúszott a vállamról a felső, már a lapockáim között dolgozott. Egészen halkan és lágyan megkérdezte: "Jó így? Mert szólj nyugodtan, ha máshogy szeretnéd, hogy csináljam..." Én megköszörültem a torkom és annyit mondtam: "Imre, muszáj most... megszólalnom?" Nem kérdezősködött tovább, ő is elnémult... Ki tudja, mi történt volna, ha nem szólal meg a telefon. Ugyanazon a szexi hangon szinte suttogta: "Hagyjad, felveszem." Fel is vette. Én szinte önkívületben voltam. Zolinak sosem említettem (naná), de olyan, olyan sokszor fantáziáltam már Imréről! Főleg arról, milyen lenne az első csókunk... Most meg! Remegtem. Amíg beszélt, felálltam. Muszáj volt kimennem a konyhába, inni egy pohár vizet. Talán csak pótcselekvés volt, talán azért tettem, mert úgy ki volt száradva a szám. De leginkább mégis azért, hogy ne legyek ennyire közel hozzá, mert akkor garantálom, hogy nem fogom többé vissza magam! Meg kellett kapaszkodnom a mosogató peremében. Őrülten cikáztak fejemben a gondolatok. Kihallatszott, amit a telefonban mondott: "Nézze, ezt józanul és higgadtan, hideg fejjel kellene átgondolnom, de én erre most képtelen vagyok. Legyen szíves hívjon inkább ez ügyben a jövő héten!" Úristen! Tehát Ő IS BEINDULT! Atyaég, mi lesz itt?! Befejezte a beszélgetést és hallottam, ahogy a nevem kezdi hajtogatni: "Zsorzsi, Zsorzsi, Zsorzsi..." A hangja mosolygós és izgatott volt egyszerre, pedig érezni lehetett, hogy nyugodtnak próbálja feltüntetni magát. Lassú léptek koppantak a konyha felé. Kijött hozzám. Én hátat fordítottam a mosogatónak, még jobban kapaszkodtam a peremébe és egymás szemébe néztünk. Nem bírtam megszólalni, csak lángvörös arccal bámultam rá és csóváltam a fejem. Finoman elnevette magát és két kezébe vette az arcom. Behunytam a szemem és azt suttogtam: "Ne csináld..." Meglepetésemre szót fogadott és inkább forrón átölelt. Az ő hangjából is csupán suttogásra futotta. "Jól van, nem bántalak.... De így azért jó, nem?" Még szorosabban öleltem, egészen hozzábújtam és hevesen bólogattam. Aranyosan, szelíden nevetett. "Zsorzsi... Ez most mi?" Odahúzta a széket, az ölébe ültetett. Végig összeért az arcunk, finoman puszilgattuk egymást, összekulcsoltuk a kezünket és simogattuk egymás bőrét, úgy beszélgettünk. Elmondtam, hogy nem tudom hová tenni ezt az egészet. Ő azt hitte, otthon nem kapom meg a férjemtől, amire vágyom és azért kerültünk ilyen közel egymáshoz. Én azonnal rávágtam, hogy ez nincs így, épp ez az, ami zavar. Hogy miért remeg meg a térdem, ahogy felbukkan a munkatársam, ha egyszer otthon olyan minőségi szexet kapok, amiről az emberek többségének fogalma sincs? Megkérdeztem, ő mit szeretne, nála mi a helyzet? Elmondása szerint sokat veszekedtek otthon a feleségével és bizony volt, hogy akár egy-két hónapig sem feküdtek le egymással, ostoba kis viták miatt, melyeket újra és újra túlreagáltak. A büszkeségük akadályozta őket abban, hogy boldogok legyenek. Nem szeretném most itt az összes részletet kiteregetni, de a lényeg, hogy onnantól kezdve minden megváltozott. Aznap még nem csókoltuk meg egymást, mert ez az egész munkaidő vége előtt történt valamivel és nekem muszáj volt időben elindulnom...

Másnaptól viszont minden nap, mikor bejött, már öleléssel, csókkal, simogatásokkal köszöntött és minden megváltozott. Ledöntöttünk egy falat, talán a legutolsót, és viszonyt kezdtünk. Ám volt egy nem is olyan kis bökkenő. Noha sokáig le sem feküdtünk egymással, egyértelmű volt, hogy köztünk már van valami. Valami... amiről nem beszéltem a férjemnek. Rossz érzés volt otthon Imrére gondolni, Imrével pedig Zolira. Én szigorú keresztény neveltetést kaptam (de bizony!), így komoly lelkiismereti válságot okozott nálam ez az új felállás. Imádtam Imre ölelését, csókját, vágytam, hogy végre lefekhessek vele, a másik oldalról viszont hazudoznom kellett a férjemnek és ez iszonyúan megviselt. Mikor már fizikai tünetei lettek a kettős élettől való szenvedéseimnek (szívproblémák, pánikrohamok), döntöttem: így vagy úgy, de beavatom Zolit. Képtelen lettem volna tovább hazugságban élni, hiszen senkit, de senkit a világon nem szeretek úgy, mint őt. Bizony, ekkor találtam ki, hogy leengedem házasságunk felvonó hídját. Ekkor kezdtem el szervezni azt a bizonyos édes hármast egy barátnőmmel a házassági évfordulónkra és ekkor dolgoztam ki azt a stratégiát, ami ahhoz vezetett, hogy ma már ő az, aki könyörög, hogy dugjak mással is, ugyanakkor egyre erősebb köteléket jelent ez a perverzió közöttünk. Tudtam, hogy le akarok feküdni Imrével. Azt is tudtam, hogy nagy valószínűséggel ezt Zoli tudta és engedélye nélkül is megtenném - DE NEM AKARTAM. Mindenképp őszinte akartam lenni hozzá. Eljött az évfordulónk és a korábbi bejegyzésemben olvasható éttermi beszélgetéssel új alapokra helyeztem a kapcsolatunkat.

Utána többször szóba hoztam neki ezt a nagy szabadságot, a lehetőségeket - természetesen úgy, hogy ő álljon a dolog középpontjában, arra hegyeztem ki a dolgot, mennyi lehetősége nyílik most, amiket végre kihasználhat. Ez egyfelől tűnhet intrikus, konspiratív hozzáállásnak is, másfelől tudni kell, hogy engem VALÓBAN IZGATOTT a gondolat, hogy Zoli esetleg MEGCSAL valakivel. Szinte vágytam erre. Mikor végre szóba hozta azon az estén (ld. a haditerv bejegyzést), hogy nekem ugyan ki tetszene, kivel tudnám elképzelni a dolgokat, minden a terveim szerint alakult. Szóba hoztam Imrét (ami nem érte meglepetésként) és mindazokat a dolgokat, AMIK MÁR JÓVAL KORÁBBAN MEGTÖRTÉNTEK, UGYANÚGY elmeséltem, csak ugyebár... Némi időcsúszással. Zoli megtudott tehát mindent, csak azt nem, hogy ez az egész nem akkor kezdődött. Nem akkor, amikor már úgymond "zsebemben tudhattam" az ő "hivatalos" engedélyét, hanem valamivel korábban pattant ki közöttünk a cégnél az a bizonyos szikra. 

A mai napig rengeteget, rengeteget dilemmáztam azon, hogy beismerjem-e neki ezt a dolgot. De úgy érzem, jól döntöttem. Pontosan azért, mert tiszta szívemből szeretem és tisztelem, becsülöm őt, így nem szeretnék többé hazudni neki. Soha. Ami azt illeti, ez immár nem is szükséges - hiszen, mint megfigyeltük, még a házaséletünk szenvedélyét is ÉPPEN AZ TÜZELI FEL, ha bekerül egy harmadik is a képbe! Elképesztő, de amikor kizárólag kettőnkről szól a szexualitásunk, akármilyen gazdag is, mindketten érezzük valami észvesztő katalizátor fura hiányát. Zoli a legeslegjobb barátom. Az EGYETLEN, akivel bármikor, maradéktalanul, teljesen őszinte tudok lenni. Ezt nem adnám fel semmiért. A dilemma nem dilemma többé.

Idővel beavattam abba is, hogy ez a viszony korábban kezdődött. A vallomásom megviselte a férjet és a feleséget, de az Úrnő bennem elégedetten kacag - a kis szolgájának ugyanis áll a farka ettől, mint a parancsolat! Ami rendjén is van, hiszen ez az igazi CUCKOLD élmény. ;)