Azt már említettem, hogy Imrével a kapcsolatunk a fekete zónában kezdődött. Az érthetőség kedvéért:

- FEKETE ZÓNA: Az volt, amiről Zoli még nem tudott... Ez volt az a része az egésznek amit bánok. (Mint ismeretes, ezt később bevallottam a férjemnek, de mindkettőnket megviselt a dolog. Kár volt és felesleges őszintétlennek lennem, hiszen később amúgy is a cuckold mellett kötöttünk ki. Jóllehet, akkor én ezt nem tudhattam - az ilyesmire azért nem hiszem, hogy sokan fogadnának...)

- SZÜRKE ZÓNA: Először úgy adtunk egymásnak szabad utat a kalandozásokra, hogy azt mondtuk, behunyjuk a szemünket. A klasszikus nyitott házasság időszaka volt ez - ügyes légy, csináld úgy, hogy én ne tudjam meg és viszont. Megértem, elfogadom, felmentelek a felelősség és a bűntudat alól, de azért jobb, ha nem látom.

- FEHÉR ZÓNA: Itt tartunk most. Mindent lehet és még többet is, mert rájöttünk, épp EZ AZ, AMI legjobban izgat mindkettőnket.

De térjünk vissza mai blog bejegyzésem témájához. 

Imre nős volt, méghozzá nyolc évvel régebb óta, mint mi. Egyszer beszélgettünk a házasság fázisairól és ő akkor úgy nyilatkozott, hogy egy ponton túl már minden idegesíti az embert a másikban, még jelentéktelenebb dolgokon is képesek összeveszni. Sőt, haragot tartani. Akár hetekig is! Én ezen kiakadtam. Így nem lehet élni. Szerintem az élet túl rövid ahhoz, hogy kicsinyesek legyünk, egymás szereteténél, megbecsülésénél nincs fontosabb. Sokszor érdemes magunkba néznünk, mert előfordulhat, hogy az általunk problémának hitt dolog nem is probléma: az egészen máshol kezdődik. 

Egy szó mint száz - mikor mi összejöttünk, szintén épp egy ilyen időszakot éltek otthon. Egy ideig próbáltam kapacitálni, hogy ne legyen már ilyen makacs, lépjen ő, legyen okos, jobb az úgy - de hajthatatlan volt és különben is, én ott voltam minden nap a közvetlen közelében, én voltam az új vad, a friss hús, aki ráadásul minden tekintetben vonzó volt számára. Ugyan miért is erőlködött volna otthon?

Mint leírtam, lassan jöttünk össze, még az első csókig is eltelt egy-két hét, nem hogy az első szexig. Ami nem sikerült jól... A második sem volt az igazi. Iszonyatosan zavarban volt, félt, hogy kijött a gyakorlatból, félt, hogy nem felel meg nekem. Uraim! Ez az a pont, amit könyörgöm, ugorjanak már át!! Jellemzően itt rontják el. Attól, hogy valaki jó nő, még nem veti meg azt, aki nem tökéletes. SŐT!! Írtam korábban, mi a véleményem a skatulyából / TV reklámokból előhúzott műmájerekről. Nos, lehangoló. Nekünk, úgynevezett jó nőknek, bizony IGAZI férfiakra van szükségünk! Aki (részemről) legyen 40-es korosztály (esetleg kicsivel felette) , legyen intelligens, jó humorú, szívből kedves és talpig úriember. No és persze legyen karizmája, férfias kisugárzása. ENNYI! És VALÓBAN ennyi. Nem nézzük, hogy milyen haja van, hogy milyenek a fogai, hogy van-e rajta súlyfelesleg, hogy szemüveges-e. Ezek annyira nem számítanak, hogy el sem hinnétek. De ápolt legyen és tiszta, igényes. Imre átlagos férfi: nem kiemelkedően jóképű, de nem is csúnya. Emberi. Mégis zavarban volt tőlem. Még egy fontos adalék a férfiúi önbizalomnak, Urak! A jó nőknek épp abból van elegük, hogy a kiszemelt pasik többnyire félnek tőlünk. Pedig nem harapunk! Vagyis... :-) Na jó, azért előfordul, de arra sem volt még panasz! Úgy a negyedik, vagy ötödik alkalommal voltunk együtt Imrével, mikor először élveztem el tőle. De akkor olyat, hogy csak na! Ahogy meghallotta a sikolyom, megérezte ahogy beleremegek, a karjaiban tartott és érezte mindenem, olyan mérhetetlenül felizgatta, hogy ő is hatalmasat élvezett. Megvolt hát az áttörés! Mindketten nagyon-nagyon megkönnyebbültünk. Az első közös, egyszerre átélt orgazmus (amit aztán sok-sok-sok további követett) katarzis volt kapcsolatunk szempontjából. Mindketten felszabadultunk és egyre bátrabbak voltunk a másikkal. Én eleve nagyon nyitott vagyok a különböző szexuális érdekességekre, van jó néhány perverzióm, úgyhogy ezzel nem volt gond. Imre viszont konzervatív volt és előttem fogalma sem volt számomra alapvetőnek vélt dolgokról. Ezt pedig nem tudtam nem kihívásnak venni, nagyon fellelkesített, hogy mi mindent mutathatok neki. Elkezdtem tanítgatni és nagyon élveztem, persze minden értelemben. Lassan kellett haladnom, mert érzékeny, kedves, lágy típus, de nagyon-nagyon ügyes, figyelmes, lelkes és gyorsan tanult. Segítségemmel fedezte fel újabb és újabb erogén zónáit, amikről nem is sejtette, hogy léteznek. Mindig szerettem kézzel is, szájjal is kényeztetni, amit mindig más, érdekes, játékos formában tettem. Nagy vágyam volt, hogy szopás közben hátulról benyúlva a G-pontját masszírozhassam, de ezt sokáig elutasította. Sajnos a férfiak jelentős része idegenkedik ettől, gondolom, félnek, hogy emiatt majd melegnek nézi őket bárki is, pedig nem. Zoli például így tud legnagyobbakat élvezni. Úgy rángatózik, kiabál, hörög, nyüszít ilyenkor, hogy önkéntelenül is elmosolyodom közben (persze csak úgy, hogy a finom nedűje azért ki ne folyjon a számból). Olyan jó érzés! Még a fogai is össze-összekoccannak. Imrét is szerettem volna ilyen gyönyörökben részesíteni, így hát addig-addig puhítgattam, míg egyszer végre sikerült. Méghozzá olyan jól, hogy két napig vigyorogva járkált és folyton erről beszélt. Nagyon kíváncsivá is tette a dolog. Egy alkalommal, mikor a 69-es pózban élvezkedtünk, váratlanul a popsimba nyalt. Aztán megismételte. Nem sokáig csinálta, de őszinte lelkesedéssel ami nagyon jól esett. Emlékszem, milyen boldogan jegyezte meg utána: "Olyan jó, hogy MINDENÜTT ilyen tiszta vagy, illatos és finom!" Tőle ez hatalmas előrelépés volt. Azt is észrevettem, hogy kifejezetten szeret közvetlenül szopás után csókolózni velem. Méghozzá nagyon szenvedélyesen! Én pedig mindig a számban tartom, ízlelgetem a spermáját és lenyelem jóízűen. De ennél tovább is ment egyszer és ez igen kedves emlék számomra. Dolgoztunk, már csak ketten voltunk abban az irodában. Imre és én egyébként egy helyiségben, egymással szemközti asztalnál ülünk, közöttünk az ajtó, ami a folyosóra nyílik. Késő volt már, a mi szintünkön már nem volt senki. Ettől függetlenül odasétáltam és becsuktam az ajtót (az a biztos). Majd odamentem hozzá, kifordítottam a székét és az ölébe ültem, átkarolva a nyakát. A kis szoknyám persze rögtön felcsúszott, de már ott is éreztem a két nagy, erős tenyerét a combomon, ahogy a fenekem felé simogat, miközben finoman, érzékin csókolóztunk. Mohón levetkőztetett, én viszont csak pár gombot gomboltam ki az ingén, csókolgattam a mellkasát úgy, hogy már pucér voltam és kiszabadítottam a farkát. Előredőlt, de én visszanyomtam a székre. Élveztem, hogy most csak én vagyok meztelen, ő nem. Volt ebben valami izgató. Letoltam a nadrágját, alsót a bokájáig, s elkezdtem verni a farkát. A melleim közé vettem és a sarkamra ülve, magam mögött megtámaszkodva hagytam, hogy ő fogja két kezébe a cicim és mozgassa őket a farka mentén. Teljesen begerjedt. Hirtelen átvettem tőle: én mozgattam a keblem halmait kőkemény, meredező dákója körül úgy, hogy mikor lefelé haladtam velük, mindig be is kaptam a makkját. Imre kész volt, éreztem, hogy bármelyik pillanatban el tudna menni. Így ismét hátradőltem, hagytam, hogy ő felálljon és fölém magasodjon. Marokra fogta azt a gyönyörű, tökéletes farkát és a számba nyomta. Én alig nyaltam bele, mert pontosan tudtam, hogy másodperceken múlik az eredmény. Megfogtam és azt kértem tőle, hogy most verje a melleimre az egészet. Elvigyorodott és nagyon nagy örömmel tette ezt meg, pedig nem gondoltam, hogy belemegy. Felültetett az asztalára, bámulta a nagy, hegyes melleim miközben verte. Teljes átéléssel, szinte önkívületben fröcskölte szanaszét rajtam az egészet, miközben másik kezével kente, maszálta szét rajtam, különös tekintettel a mellbimbóimra. De még csak nem is ezzel lepett meg leginkább. Hanem azzal, hogy miután kiürítette a tárat, még mindig lelkesen és boldogan nyalogatta, lefetyelte, csókolta le a saját ondóját az ágaskodó bimbókról! Imádtam, odavoltam a gyönyörűségtől!! Egymás szemébe néztünk és mosolyogva, kissé kipirulva jegyezte meg: "Na, ebből ez volt nekem az első, ilyet még sohasem csináltam senkivel." Azzal megcsókolt. Majd még egyszer lenyalogatta rólam a saját spermáját és azután is szájon csókolt. 

Ekkor szembesültem vele igazán, hogy akiben érzi az ember a pislákoló szikrát, akiben ott szunnyad a TŰZ magva, abból tényleg BÁRMIT elő lehet hozni, ami mindkét fél gyönyörűségére szolgál. Sőt! Őszintén remélem, hogy a saját házasságába is beviszi a tanultakat, így aztán még egy embernek örömet szerezhet. Hajrá, Padawanom!